Na ez most egy érdekes kérdéskör...
Volt régen egy álmom. A négy elemről, a négy égtájról. Középen én voltam.
Álmomban szólítottam a négy őselemet egyenként:
Délről a tüzet. Lávafolyam képében érkezett.
Nyugatról a földet. Szikrázó homokfolyamként jelent meg.
Keletről a szelet. Látni nem láttam, de éreztem, hogy ott van.
És végül északról a vizet. Csillogó patakként láttam.
Négy kis mederben érkeztek felém nyílegyenesen, körülöttem egy körben elhelyezkedő árokban gyűltek össze. Ahogy összemosódtak, egészen megváltozott az egész. Vérpiros lett, és sűrű, de nem láva, mint az a tűznél volt. Körbetekintettem, és láttam, amint egy ötödik mederben távzik az anyag. Rögtön tudtam, hogy ez lesz az ötödik elem.
Hirtelen kívülről(pontosabban felülről) láttam magam, de a furcsa a dologban, hogy szembenéztem magammal. Valamit ordíthattam a "levegőbe" - talán varázsige? -, aztán elkezdett remegni a föld, süvíteni a szél, tombolni az ég, forrósodni a levegő.
Aztán kifehéredett minden, majd elsötétült. Többre nem emlékszem.
Ennek az álomnak már jópár éve.
