Töredékek

Morfondírozok most egy kicsit a blog 'haláláról', és hogy miért fulladt bele a saját nedveibe...

Sokan sokfélék vagyunk. Sajnos elmentek sokan az alapbongolat mellett. Pedig én nem árultam zsákbamacskát. Szerettem volna, ha saját gondolatokat és tapasztalatokat osztunk meg, nem pedig idézetekkel tömjük meg a tárhelyet...

Nézzenek bunkónak, de azt kell mondanom, hogy ragaszkodom az elveimhez. Legalábbis ehhez az egyhez igen. Most igen. Túl sokáig tettem magam félre, hogy ne okozzak konfliktust senkiben, de nem azért adtam hozzá az őszinteségemet a bloghoz, hogy aztán elnyomják, amiért küzdök.

A remény megvolt. Nem tudom, hogy látom -e még valahol. Szeretnék adni, tenni értünk, de nem mindig úgy sikerül, ahogy azt szeretném. Be kell látnom, hogy a valódi mivoltát nem lehet megosztani az ezotériának, mert nincs fogalomtára. Csak van. Nem észből, hanem szívből kell csinálni. Elhivatottan, magától értetődően.

Ilyenkor abban is kételkedem, hogy bármiben is a segítségére lehetünk másoknak. Aztán nézem a példákat, amik nagy népszerűségnek örvendenek/lásd: Kryon/, és bevallom, kicsit hitetlenkedem.

Lehet, hogy ez hozzá tartozik...

Azt hiszem, a "blog" innen egyszemélyes lesz. Sebaj. Talán még jól is jöhet nekem később visszaolvasni magamat.

A gondolat:

Könyvek. Jártam nemrégiben egy A-betűvel kezdődő könyvesoltlánc egyik üzletében. Kerestem édesanyámnak egy jó könyvet. Óhatatlanul is megnéztem magamnak az 'Ezotéria' címsz alatt futó pakkot. Arra gondoltam, hogy jól lemérhető, hogy a köztudatban hol jár ez a "tudományág". Egy ismerősöm írta, hogy a média rendesen lehúzza, befeketíti.

Ahogy én látom: vannak gyöngyszemek, jól elrejtve, ezek a könyvek általában nem nagy volumenű valamik, de látszik a mély és őszinte próbálkozás. Az ilyet szeretem én igazán. Vannak továbbá azok a könyvek, amik méltán vannak a rivaldafényben. M.P., P.P. és társaik. A lényeget jól megfogják, és nem vagyok olyan helyzetben, hogy bíráljam bármelyik könyvet. Szóval íróiknak főhajtás jár, mert tartják a hátukat.

A baj szerintem inkább csak azokkal a kiadványokkal van, amik a habos-babos-hűdeszupi-ezo írányvonalat képviselik. Nem mondom, hogy a szeretet egy baromság, mert akkor magamnak mondanék ellent. Viszont nem tartom szerencsésnek a "vakon megyünk neki a falnak a szeretet nevében" kezdetű regényeket. Tudatos, józan, őszinte gondolkodásaal ugyanúgy el lehet jutni a princípumokig, mint a könnyebb utakon.

Tisztelem azokat, akik ezt meg tudják valósítani: egyszerre nyitottak, és józan gondolkodásúak. Én csak eszes vagyok, de ez nem ész kérdése. Józan esze mindenkinek van, amennyiben látja a korlátait. Az őszinteség viszont sokkal súlyosabb bátorságpróbát jelent.

Szerintem.

Sokan összetévesztik a távolbalátással. Távolba látni szerintem csak távcsővel lehet. Tisztánlátni egyész mást jelent.

Egy élmény, egy életérzés. Amikor nő bennünk egy apró gondolat, érzés. Egy tudás. Tiszta elme nélkül nem lehet megjósolni a kimenetelt. Csak a nyomás marad meg. Például: fuss!, bukj le! menni fog! ott lesz! nem lesz ott!

Többnyire ilyen elemi, ha meg nem az, akkor meg nem jut el az agyunkig. Ez többnyire mindnekiben megvan, ezért mondom azt, hogy tér és idő illúziók csupán. A különbség az érzékenységben akad, illetve a feldolgozóképességben. Nekem az érzékenység megvan, de a feldolgozással vannak bajaim. Túl zavaros az elmém (még), hogy mindezt le tudjam kezelni.

Sokszor tévesztjük ugyanis össze a saját gondolatainkkal, a saját fóbiáinkkal.

Tömören mondva: lehet a távolt fürkészni tisztánlátással, de ha nincs semmi tényszerű következménye, akkor vajmi kevés eredménnyel lehet eljárni. Itt ugyanis a tények számítanak. Szerintem.

Gyakorlati dolgok:

Nehéz ezt összefoglalni, mert ahány ház, annyi szokás. Van, aki mindenféle misztikusnak tűnő meditációt vet be, meg ilyesmi. Én inkább a puritánok közé tartozom, mert szerintem ezzel érthetjük meg legjobban a dolgok működését. Ha csak látni próbáljuk, nem értelmezni.

Pár alappillér van azért, bár elmondás alapján nehéz megérteni.

Az első az ellazulás, elmélyülés. Itt szoktak mindenféle meditációt javasolni, stb. Szerintem ahhoz, hogy igazán megértsük, pont hogy élő helyzetekben kell figyelni. Ezt azért mondom, mert lényegi információt sosem akkor kapunk, amikor eldöntjük, hogy "na én most itt információt fogok szedni", hanem amikor tényleg szükségünk van rá. Ez például dolgozat/zh írás közben fordulhat elő, vagy valamilyen jelentéskor. Vagy a kedvenc példám az utca. A legreálisabb közeg a gyakorlásra, mert hullámzó, reális helyzeteket teremt, ugyanakkor inkább tartalmazza magában a második alappillért.

A kapcsolat. Hülyén hangzik, de kell hozzá egyfajta ráhangolódás. Ezt el lehet érni x időnyi meditálással is, vagy egy pillanatnyi mélyrőljövő indíttatással is. Ez tipikusan aza pillanat, amikor tudom, hogy tudom. Ez is hülyén hangzik. Van itt a városban egy kereszteződés/Székesfehérvár/, ott például mindig sikerül az ellazulás, és eszembe jut körbenézni. Eddig semmi olyan nem jött, hogy ott helyben bizonyítékom lett volna erre, de sok lényegi felismerés ért pont ott. Érdekes lenne egyszer végiggondolni, hogy miért pont ott.

Szóval harmadik alappillér. A felismerés. Ehhez elvonatkoztatás kell. Mindentől, amit reálisnak érzel, vagy tartasz. Ez borzasztó nehéz tud lenni. Talán a legnehezebb. Meditációban ezt könnyebb, de ugyanakkor két(három) dolog szól a meditáció ellen:

1. Nehéz ide eljutni, mert a meditáció könnyen csaphat át testen kívüli élménybe, vagy tudatos álomba(nálam többnyire ez szokott bekövetkezni, ha átcsap valamibe), révén hogy magaddal van a legszorosabb kapcsolatod, nem pedig az általad vágyott dologgal.

2. Stresszhelyzetben könnyen elromolhat a koncentrációd, ha nem gyakoroltad.

3. (ez most nem jut eszembe, mert kicsit sietni akartam, később talán eszembe jut)

Tömören a valós helyzet nem hagy elszakadni, elrugaszkodni, tényszerű marad. Az itt szerzett benomyások szerintem valósabbak, mint egy meditáció során szerzettek. Már a külvilágra vonatkoztatva. Nehéz öszpontosítani, de gyakorlással sikerülhet stabil eredményt elérni.

Nem sikerült úgy leírni, ahogy szerettem volna, de remélem azért kicsit érthető volt. Ha van kérdés, szívesen elmondom a véleményem.

Ülök. Becsukom a szemem, amivel sosem láttam igazán, és marad az a világ, ami van nekem. Értem már, hogy Buddhát miért úgy ábrázolják, ahogy.

Látom. De hogy is érhetek a nyomába? Vagy miért ne? Nem olyan explicit dolog az, hogy nagyon bántson érte bárki is.

Félek. Félek, hogy leszakítják a lótuszt, és eltiporják. Akkor nekem végem. Csodálom ezért Őt. Ő értette azt, amit én sose: hogy lehet, hogy nem irigyelnek, nem akarnak bántani, nem akarnak eltiporni? Megalázkodott előtte a világ, hogy kaphasson a szeretetéből. És ő szívvel adta.

Nekem semmim nincs. Nem is kell. Hova vinném magammal? Egyáltalán miért vigyem magammal? Érzem, hogy valahol itt vétem a hibát. De hogy válogassunk? Minek? MIT? Hit...

Én nem hinni akarom, hanem tudni. Érezni. Egész lényemben.

Érzem, látom a Lótuszt. Csak félek. Tőletek. Magamtól. Félek utána menni, mert mi lesz Veletek? Mi lesz Velem? Árnyak a szemem sarkában, csak ott nem, ahová nézek, mert onnan kitagadtam őket. Képes lehetek arra, hogy magamba szívjam őket, és elengedjem, feloldjam őket, de mi lesz velem... túlélhetem?

Talán pont ez az, amit Buddha értett. Nem magáért tette. Mindenkiért. Nem azt kérdezte, mi lesz velem, hanem azt, hogy mi lesz ha nem teszem meg?

Falak. Kicsi már ez a szoba. Nagyobba költözöm, mert ez kicsi az én Lótuszomnak.

kepfeltoltes.hu/080328/villa_www.kepfeltoltes.hu_.jpg

Uri Geller beszélt, miközben a kis deformitás keletkezett, de nem a legutóbbi műsorában, hanem még a 90-es évek elején. Ez egy riport műsor volt, amiben csak ő szerepelt, és jó sok időt szánt rá, hogy beszéljen azokhoz, akik a műsor miatt a kanalat vagy villát a kezükben tartják. Miközben hallgattam, kész érzelmi ping-pong játszma ment vége bennem. Éppen legutóbb írtam, hogy nem tudok, nem szeretnék feltétlen hittel ráhagyatkozni senkire, és ott mégis azt éreztem, hogy csak ez vezet a megoldáshoz. Remélem sikerül ezt jól megfogalmaznom –szerintem mindannyian ismeritek ezt az érzést – amikor az ember szeretne valamit, és érzi, hogy ha „sima az út” illetve azt is, amikor nem. Amikor a vágy csak terv, és erőlködés, de belső gátak állnak a szándék útjában. Ez működik a lottózásnál, vagy más nyereményjátékoknál is. Nem számít, hogy mit tervezek, nem számít mennyit készültem rá, csak az, hogy az adott pillanatban feltétel nélküli-e -jobb szó híján- a hit. Ültem, kezemben a villával, hallgattam a feladatot, és közben folyton beugrott a gondolat, hogy „ez nem lehetséges, ellenkezik a fizika törvényeivel”. Próbáltam félretenni, és csak a feladatra figyelni, és mondtam magamnak, hogy „másnak már működött, akkor nem lehetetlen”. Megint jött a kisördög, hogy „másnak, az más, de én nem tudom megcsinálni”. Jött a következő nyugtatás, mert a műsor nem tart örökké, csinálni kellett, és azt találtam ki, hogy „rendben, magamat nem tartom képesnek rá, de Uri hisz benne, hogy akár nekem is menni fog”. Mentális önkicselezések sora után arra jutottam, hogy én ugyan nem hiszek benne, de ha Ő igen, az elég, és akkor azt éreztem pár másodpercre, hogy „tiszta az út”. Hihetetlenül nyugodt, és sima pár másodperc volt, amikor kicsit olyan volt, mintha folyékonnyá válna a fém a kezemben, éreztem a mozdulását. Ettől meg is rémültem, ránéztem a villára, és ki is estem ebből az állapotból, így ennyi lett csak a görbület. Nem tudom, ha tovább is tartani tudtam volna az állapotot, akkor jobban görbült volna-e...azóta kanálhajlítási céllal nem tudtam újra felidézni ezt. Más helyzetekben, mással kapcsolatban azért igen, csak talán a hajlítás, egyedül, túl nagy falat a belső ellenkezésemnek.
Ezt az állapotot sok mindenre fel lehet használni, jóformán semmi nem számít, amikor az ember előidézi, csak maga az érzés. Nem kell, hogy amiben hisz az ember, az igaz legyen, nem kell, hogy reális legyen, lehet önbecsapás is, csak a légvárat fel lehessen építeni erre az alapra. Azt hiszem ilyen csúnyát még soha nem írtam le sehol! :-)
Nálam leginkább az okoz gondot, hogy mindig egyeztetem a terveimet a valósággal. (Hiszen ez a józan eszünk alapja.) Úgy látom mások is ezt teszik sokszor, pedig pont ezt nem szabad ilyenkor, vagy pedig hihető gondolati cseleket kell bevetni önmagunk ellen, a cél érdekében. Ha csoportosan csinál az ember hasonlót, akkor nagyobb eredményt is el lehet érni, csak az fontos, hogy mindenki higgyen a légvárban, legalább kis időre. Sok készülődés, gyakorlás előzhet meg mondjuk egy közös kísérletet, de a dolog trükkje csak az, hogy „sima út” állapotban maradjon a teljes csoport.

Bal kezemben az íj, a karom egyenes, vállam lent van. Megragadom az ideget, a kezem laza, akár csak a könyököm. Az egész vállból, és hátizomól megy. Megfeszítem. Helyére teszem a jobbkezem, a lapockáim összeérnek. Ennyi a lényege.

Egyenletesen lélegzem, tudom, hogy most jön a célzás. Ki-be, ki-be, közben már csak apró feszítést végzek, szinte láthatatlan különbséggel. De ott van. Kattan az íj, és én oldok.

Megszűnik az erőkifejtés, a karjaim mintha szétrobbantak volna, vagy mintha hirtelen nyújtózkodnom kellene. Mire észbe kapok, a vessző már messze jár, és én csak nézhetek utána...

Kop. Aztán kezdődik elölről, lassan már el is alszom az ágyban... a bárányszámlálásban nincs is semmi érdekes.

EZ a szösszenet - mint az sejthető - íjászat közben jutott eszembe, amint egyik tapasztalt ismerősöm arról mesélt, hogy ő így fekszik le. Mondtam én, hogy bárányszámolás helyett ez is egy jó megoldás.

A koncentrációról akarok még pár kiegészítő magyarázatot hozzáfűzni. Fontosnak tartom, hogy tudjuk, hol tartunk, és hová megyünk. Tudatosan meg kell választanunk utunkat, és akkor is akarni kell, amikor a cél látszólag már közel van, pedig a célvonalon akkor még nem vagyunk túl.

Az már egy másik világ.

VIZUALIZÁCIÓ
Vizualizáljátok azt a problémát, mely leginkább jelen van most az életetekben! Vegyétek ki arról a csúnya helyről, ahol van, és tegyétek az öletekbe, mint egy pöttöm, kegyetlen állatkát, mely lehet csúnya és fekete a félelemtől. Azt szeretnénk, hogy ültessétek magatok elé, és lássátok azt élőnek és csordultig tele kétséggel, bizonytalansággal. Azért kértük ez tőletek, mert most van arra lehetőség, hogy csináljunk is vele valamit. Ezen az estén ez a csúnya dolog meg fog oldódni… vagy visszakerül a helyére, ahonnan elővettétek. Láthatjátok, hogy ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy kidobni. Nem tűnnek el! Hozzátok TARTOZNAK. Dolgok, melyeket hordoztok magatokban. A tietek, nevekkel ellátva. Elfogadtátok őket. Tegyétek ki most az öletekbe, mint egy megoldatlan feladatot. Metaforikusan és képletesen itt fognak ülni egy olyan helyen, ahol csak ti láthatjátok őket. Ők is fogják hallani az üzenetet.
És most elmondok valamit:
Mielőtt megmutatnám ezt az új módszert, bele kell nézzünk egy történelmi forgatókönyvbe. Elmondom, mit tesznek az emberek normális esetben az olyan problémákkal, amelyek ott vannak az öletekben. Megbeszéljük a RÉGI ENERGIÁT először, mert világosan látnotok kell, hogy miben különbözik az ÚJ ettől.
Ötféleképpen bántok el a régi energia szerint az ilyen problémákkal. Nem vagytok egyedül ezekkel a gondokkal. Tisztán gondolkodó egyéniségként a problémáitok hasonlók másokéhoz. Mi teszi a problémát mégis különlegessé, amikor NEKED van vele dolgod, és nem másnak? Mert te tudod, hogyan működnek a dolgok, ki vagy te, és nem mentesít téged más dolgok alól. Nézzük, mik a régi energiájú módszerek - figyelembe véve a problémák erősségét, és hogy mennyire embert próbálók – amit a dualitás generál, ha bizonyítékra van szükségetek!
1. MENEKÜLÉS
Az első dolog, amit az ember tesz egy túl komoly, mélyreható problémával, hogy elmenekül előle. „ Ha elég messzire futok előle, nem lesz ott, amikor visszajövök” – mondják páran, és ide-oda rohangálnak. Ezt láthatjuk időről időre. A menekülés elkezdődik, és ó, rengeteg úton lehet ám szaladgálni! Vannak olyan utak, melyek lefoglalják az agyat, aztán vannak fizikai lehetőségek is… Ezek olyan folyamatok, melyekkel szándékosan figyelmen kívül hagyjátok a problémát: „ó, elmegy magától, majd elmúlik magától”. De mégis veletek marad, nem igaz? De bizony! És szép lassan egyre rosszabbá is válik. Néha gyűlik tovább, és van, amikor a menekülés energiája még nagyobbra duzzasztja. Nem tudtok elmenekülni!
A régi paradigma az volt, hogy először elmenekültök. Most azt kérdezem tőletek: lehet a dolognak spirituális természete? Miért van az, hogy a félelem és a problémák oly rémisztőek? És a válasz, Kedveseim, spirituális: mert ezeknek a dolgoknak ott az öletekben spirituális energiájuk van! Létrehozott dolgok! Bármikor történik valami, ami mindenek előtt való – és amely félelmet, aggodalmakat keltenek, megzavarják az életeteket. És a legelső dolog, amit csináltok, hogy elmenekültök előle! Ehelyett miért nem fordultok felé, és oldjátok meg őket? A válasz csupán annyi, hogy mert egy óriási spirituális burok veszi körül. Minden problémában van az „otthonból” egy darabka. Minden gond hordoz magában egy kis szeretetet. Tehát az első reakció a menekülés. „Nem akarok oda menni” – mondja az ember. Igen, ez is a megegyezés, a dualitás része. Néha kemény dolog ezt elfogadni. A dualitás kelti a félelmeket.
2. LEGKISEBB ELLENÁLLÁS
Amikor elmenekültök, és látjátok, hogy a probléma ettől még létezik, azt gondoljátok, hogy a megoldás a legkisebb ellenállás. „Rendben van… foglalkozom a dologgal. Azt fogom tenni, ami a legegyszerűbb” – mondjátok, és itt van egy kettősség a dologban. Legtöbbször a legkisebb ellenállás megoldás azt jelenti, hogy semmit nem csináltok vele. Majd valahogy elmúlik. „Mi a legegyszerűbb dolog, amit tehetek – kérditek – hogy megszabaduljak tőle? Megalkuszom vele, de mi a legegyszerűbb?”
Emlékezzetek a korábbi „Sarah és az öreg cipő” példabeszédünkre, hogy semmi dolgunk az öreg cipővel. Az öreg cipőnek metaforikus jelentése van, mégpedig az, hogy az ember csak azt hajlandó megtenni, ami a legkényelmesebb, és legkevesebb problémával jár. Figyeljetek, Kedveseim! Sokszor a legkényelmesebb megoldás a régi energia! Sarah története egyszerű: Sarah időről időre imádkozott egy új állásért, hogy a neki legjobban megfelelő helyen lehessen. Mindössze egy csodálatos foglalkozást szeretett volna, olyat, amit igazán jól tud végezni. Ez volt a szenvedélye, imádkozott, és végül meg is kapta. Az egyetlen út, ahogy meg tudta közelíteni a helyet, ha metróval ment. Sarah klausztrofóbiával jött a világra, és utálta a metrót! Minden alkalommal, mikor felszállt, elkezdett izzadni, elfogta a szorongás, a félelmek, és alig bírta kivárni azt a pár percet, amíg végre kiszállhat belőle. Társteremtéssel létrehozott egy életre szóló állást, és meg kellet alkudnia egy karmikus dologgal, ami látszólag az útjába állt.
Végül Sarah az arany angyala elé állt, ezt mondta: „Ez nem fog menni, ó, vezetőim, arany angyal, drága partnerem, nem fog menni.” Az arany angyal ezt kérdezte tőle: „Mit tegyünk ezzel kapcsolatban?”. Sarah azt kérte, hogy keressenek másik állást. Az angyal pedig így válaszolt: „íme az állás, amit megteremtettél magadnak, és amiért imádkoztál. A te szenvedélyed volt, és a te ajándékod. Miért nem határozod el ehelyett, hogy megszabadulsz a klausztrofóbiádtól?” Sarah így válaszolt: „Mert 50 éve klausztrofóbiában szenvedek, viszont az állás csak 3 hónapja van meg!”
Sarah a legegyszerűbb megoldást választotta: „Keressünk egy másik állást, ami a következő a sorban, ez így egyszerűbb!”. Legtöbben tudjátok, hogy a történetnek figyelemre máltó vége van. Sarah végül elhatározta, hogy kitisztítja a karmikus sajátosságát, megszabadul a bezártságtól való félelmeitől, és megtartja magának a „legjobb állást”, amit megteremtett magának. És mellesleg amikor megtette a Föld is megváltozott egy kicsikét. Az emberek gyakran a legkönnyebben járható utat választják, amely legvalószínűbben, leggyorsabban vezet eredményre, még akkor is, ha nem hoz megoldást a problémára.
3. MEGOSZTÁS
A következő régi energiájú dolog, amit az ember a problémájával kezd, hogy megosztja másokkal. Azt gondolják, hogy ha kellő mennyiségű emberrel megosztják a problémákat, akkor elmúlik magától. És szépen megszervezik magunknak és a barátainak a dráma csoportokat. Felhívják a barátaikat, és elmondják nekik részletesen az összes létező problémájukat. Időről időre sorolják őket, és azt hiszik, hogy ha elég sokszor megosztják másokkal, majd csak elmúlik. Úgy érzik, hogy ha minél több embert kevernek bele, a kimenetel valahogy enyhülni fog. Nem akarnak tanácsokat vagy megoldást kapni. Egyszerűen csak át akarják adni a végkifejletet a csoportnak. Ez nem működik így! Ebben a helyzetben belekeverni másokat csak oda vezet, hogy megosztja az energiáit egy csoporttal, egy téves útra lép, ahelyett, hogy tenne valamit, hogy felelősséget vállalna, ami épp a probléma magját képezi. Senki más nem veheti magára a problémáját, mely az ő karmikus nevét viseli!
4. AGGODALMASKODÁS
Ó, a következő az, amit néhányan a legjobban tudnak! A régi energiában számos esetben az első dolgotok, amit szeretnétek tenni, hogy körülveszitek az aggodalom energiájával. Beszéltünk erről korábban. Az aggódás ENERGIA! Az aggodalom szellemi energia, SZERETET NÉLKÜL. Tudtátok ezt? A szeretetteljes szellemi energia a legnagyszerűbb dolog. Az elme szeretet nélkül aggodalmakat szül. Valahogy úgy gondolja az ember, hogy az aggodalom és az energia hozta létre, majd valahogy csökkenti is a problémát. Sokszor az Új Korban megadatik a választás az aggodalmak és a békesség között, és az ember mégis az aggodalmat választja. Ez az öreg cipő esete, nem igaz? Sokat beszéltünk az útról és az eljövő útelágazásról. Ha megláttok egy kihívást magatok előtt, könnyebb leülni, és idegeskedni, mint belesétálni a közepébe, és megoldani a problémát azonnal. Sok esetben az útelágazásnál ott van a megoldást jelentő útjelző tábla! Bele kell sétálni a probléma közepébe ahhoz, hogy megtaláljuk a válaszokat. Mielőtt belesétáltok, még nincs ott a jelzőtábla. Az aggodalmaskodás általános emberi reakció, és tiszteletreméltó, mert ez is a DUALITÁS része. Bármi másra gondoltok, csak arra nem, hogy direktben odaforduljatok a probléma felé. Ez egy kiegyensúlyozott spirituális lény reakciója? Nem hát! Hanem egy olyan emberé, aki idejött erre a bolygóra, vállalva a dualitást, mely logikátlan reakciókat kelt a terv alapján, amit előre meghatározott magának. Kedveseim, ezért mondjuk rólatok azt, hogy DOLGOZTOK itt.
5. BEZÁRKÓZÁS
Mikor mindezek csődöt mondtak, a probléma felé fordulás helyett a legtöbb ember egyszerűen bezárkózik, maga alá zuhan. Ez kiegyensúlyozatlanságot generál, és egészségügyi problémákhoz, betegséghez vezet. Sok esetben történik meg, hogy ez a viselkedés biológiai krízishez vezet: a bezárkózottság állapotához. Hol van az emberi bölcsesség, amikor ezeket mondjuk magunknak: „jobb lesz elmenni erről a bolygóról, mint megbirkózni a problémával”? Megmondom, hol van: a dualitásban. Nem bizonyíték az, hogy minden rendben megy? Különben is, mi az az „emberi természet”? …A logikátlan viselkedés egy formája, mely elég komikusnak tűnik… általános emberi természet? Nem. Ez a DUALITÁS része… a tiszta Szellem egy spirituális sajátossága ezen a bolygón! Hozzátartozik a küldetésetekhez.
A problémátokkal az öletekben ismerősen hangzanak ezek a felsorolt sajátosságok. Még azok számára is, akik „megvilágosodottnak” mondják magukat, és magas rezgésszinten vibrálnak, megvan a kísértés, hogy a régi energia szerint reagáljanak, míg bele nem mennek a probléma közepébe, és folytatják a munkát. Mit akarok ezzel mondani nektek? Nem az a célom, hogy megmutassam a dualitást működés közben, hanem, hogy megmutassam az eljövő dolgok szépségét! Minden dolog, amit régi energiájúnak, vagy normális dualitásbeli reakciónak nevezünk, most átalakítható spirituálisan!
Ti, mint emberek és mi, mint Szellem most szövetkezünk egymással, és irányítás alá vonjuk ezeket a dolgokat az életetekben. Min azt mondjuk, hogy itt az ideje felszámolni mindegyiket! Nincs esély elmenekülni, aggódni, vagy a legkisebb ellenállást tanúsítani, sem feladni.
Mit kezd az Új Kor embere az olyan problémákkal, mint az, ami az öletekben van? Vizsgáljuk csak meg! Az, aki teljesen világosan lát, aki tudja, kik vagytok valójában, aki az arany székben ül, aki magas rezgésszinten vibrál, három dolgot fog tenni, melyek olyan csatornákból erednek, amin keresztül mi is kommunikálunk. Az Új Kor emberének teljesen eltérő paradigmái vannak.
1. Először is megvizsgálja metaforikusan, hogy a probléma MIÉRT keletkezett. Ez nagyon tiszteletre méltó, mivel ez a kulcs ahhoz, hogy mi a következő lépés! Megnézi a problémát, és a következőket mondja: „Miért került hozzám ez a probléma? Mit jelent ez?” Elgondolkodik anélkül, hogy bármit is mondana a Szellemnek, és felteszi a kérdést: „Mit kell ebből megtanulnom?” És ezután nem megoldásért imádkozik, hanem belső békéért! Ez nagyon bölcs… nagyon-nagyon bölcs… Először egyensúlyra és békességre van szükségetek, majd felismerésre és komplett megoldásra. A BÉKESSÉG az aggodalmaskodás helyett teljesen elengedhetetlen a társteremtésben! Többen közületek ebbe a kategóriába tartoznak. Arról beszélek, hogyan oldjátok meg a problémáitokat!
2. A második dolog, amit a felvilágosult ember tesz, hogy FELELŐSSÉGET VÁLLAL a problémáért, nem törődve azzal, hogy mekkora teher, vagy hogy mit történt, figyelmen kívül hagyva, hogy baleset volt-e vagy sem… a következőket mondja: „Valamilyen szinten megterveztem ezt. Felelős vagyok érte. Megkaptam, így hát meg fogom oldani.” Ez nem valamiféle dolog, ami csak úgy megtörténik veletek. Nem sorscsapás, és nem megtorlás.
3. A harmadik dolog pedig már a munka része: elindítja a társteremtés folyamtatát. Sokszor beszéltünk már erről, és számos útját tártuk fel a társteremtésnek, de van még valami, amit tudnotok kell. Van egy módszer, amit még eddig nem mutattunk meg nektek. Egy olyan mód, mely megváltoztatja az Új Kor emberének gondolkodásmódját, mely „aha” élményt hoz, egy új gyakorlat. Valami, amire gondolni tudtok, valami, amit használni és vizualizálni tudtok, amikor szükséges. És ez spirituális érzést kelt.
Azért hoztam szóba ezt a témát, mert interdimenzionális dolgokról kell beszélnem. Nehéz, mert emberekkel van dolgom, akik egy számjegyű dimenzióban élnek, és a Szellem multidimenzionális. Néhány fogalom a dualitásnak köszönhetően túl van a számotokra a megérthetőség határán, míg a Földön vagytok. Hadd mutassak egy példát, amit eddig még nem mondtam nektek. Talán jelentéktelen dolognak tűnik most még számotokra, és akár tíz év is eltelhet, mire felfogjátok, hogy ez az igazság. Íme, egy tudományos tény: a gammasugárzás, amit úgy láttok, hogy billiónyi fényév távolságból érkezik hozzátok, a következő ajtó! Ha építhetnétek egy kétdimenziós utat, mely egy szalaghoz hasonló, és billió éveken át fénysebességgel utazhatnátok rajta, ahol a gamma sugárzás aktivitásának forrása van, és megfordulnátok ezen a kétdimenziós úton, a saját naprendszereteket látnátok! Úgy tűnne, mintha sosem hagytátok volna el. Hogy lehet ez? Rejtély. Pedig így van. Interdimenzionális fogalom. Valami, amit nem értetek. Tudtátok, hogy a ti hihetetlenül „táguló” univerzumotok egy zárt rendszer? Fel tudjátok fogni, hogyan lehet az, hogy nincs kezdete? Hadd érzékeltessem. Az emberi agy nehezen érti meg, hogy csakugyan nincs kezdete. Az Isten, mely minden egyént magában foglal, egyszerűen „mindig létezett”. Ez az univerzum része, mely mindig létezett, és mindig létezni fog – és ti mindannyian a részei vagytok kivétel nélkül.
A MOST-ról szeretnék beszélni. A MOST fogalma érthetetlen számotokra a lineáris időben. A valós időről beszélek, mint egy körről. Az idő valójában MOST van (mely a zárt Univerzumot is létrehozza). Az idő, ami számotokra készült, lineáris. El tudjátok képzelni, hogy az ember nem a MOST-ban él? Ahogy itt ültök, vagy jövőt, vagy múltat érzékeltek. Ahogy a lineáris időtök halad előre, lineárisan vagy múlt, vagy jövő létezik számotokra. Sosem engedtetik meg nektek, hogy megállítsátok az időt, és LEGYETEK ott, ahol mi vagyunk, a MOST-ban. A MOST-ban, ami egy interdimenzionális fogalom, Kryon, Isten, minden vezető, és angyal hozzászoktunk ahhoz a szituációhoz, hogy minden múltbéli, jelenbeli és „potenciálisan bekövetkező (lehetséges jövő)” dolog MIND EGYSZERRE VAN. És itt van az, ami kritikus számotokra: a „lehetséges jövő” a belső dimenziótokban Isteni terv. Nehéz számotokra észrevenni a MOST tárházát, ha folyton a múltat és a jövőt nézitek! A ti vonatotok egy sínen állandóan megy, és mindössze annyit láttok, mikor az útra néztek, hogy mi van mögöttetek, és mi előttetek. Mi pedig a vonatotokat nézzük egy körben. Merőben más, és nehéz ezt tisztán átadni.
Kedves partnerem (Lee Carroll – a ford. megj.), a közvetítés e pontján kritikusan fontos, hogy kristálytiszta légy, és a mondanivalóm logikája pontosan jusson el azokhoz, akik hallgatnak minket. A spirituális idő azt jelenti, hogy minden egyszerre van jelen. Minden, amire lehetőségetek van, hogy megtegyétek, már megtörtént, és ennek semmi köze az eleve elrendeltséghez. Már korábban is mondtuk, hogy ti irányítjátok a saját vonatotokat. De most beszéljünk arról, hogy mik a lehetőségek a problémáitokkal kapcsolatban, a MOST-ban.
Mondok egy példát: Néhányan úgy tartjátok, hogy a földi életetek iskolához hasonlít. Mi is beszéltünk nektek leckékről és tapasztalatokról, és ezért vagytok itt. A probléma az öletekben a teszt, nem igaz? Most menjünk vissza egy kicsit az iskolába. Menjetek vissza az időben odáig, mikor még iskolások voltatok, és tanultátok azokat a dolgokat, amiket tanítottak nektek. Tegyetek úgy, mint amikor a teszt ott volt az asztalon előttetek, és készen álltatok arra, hogy legjobb tudásotok szerint megválaszoljátok a kérdéseket. Sikerült felidézni azt az időt?
Jól figyeljetek: Abban az iskolában, ahova jártatok, valamelyik fiókban, vagy rekeszben, vagy egy tanár asztalán ott volt az összes helyes megoldás minden tesztre, amit megírtatok. Egyet értetek ezzel? Csupán a teszttel együtt nem kaptátok meg a megoldásokat. Azért voltak ott, hogy amikor összehasonlítjátok a megírt teszttel, tanuljatok belőle. A megoldások ki voltak dolgozva, és rendelkezésre is álltak, még akkor is, amikor az asztalnál ültetek, és írtátok a dolgozatot. A megoldás el volt rejtve előletek, de készen voltak, igaz?
No, most térjünk vissza a problémához az öletekben! Beszéljünk az interdimenzionális partneretekről, a Szellem fiókjairól, mert azért jöttem el ma, hogy egy új koncepciót hozzak, amit „aranytálcának” hívunk, és ezt nagy szeretettel átadjam nektek, ahogy az arany szék esetében is tettem. Kedveseim, ezen az arany tálcán ott van minden megoldás minden egyes problémára, mely ott van az öletekben. A megoldás a MOST-ban van. A probléma már meg van oldva! Nem a megoldási folyamatról beszélek, hanem arról hogy meg van oldva. Milyen érzéssel tölt el, hogy azok a dolgok, melyeket kétségbeesetten próbáltok megoldani, felszámolni, máris meg vannak oldva? Abban a tárházban vannak, ami te valójában vagy, és ahova bejárásod van. Nézz a rondaságra az öledben – nézd, milyen félelmetes! Meg van oldva. Az arany tálcán ül, az arany angyal kezében, aki tartja a tálcát. Van egy kimondatlan kihívás ebben.
Ez a kihívás arról szól, hogy mit kezdesz vele? Ha a megoldás rendelkezésedre áll, valamit mondania kell arról, hogyan működnek a dolgok, nem? Semmi sem túl nehéz, és nincs megoldás, mely elérhetetlen lenne! Hadd adjak még néhány instrukciót, hogy körüljárjuk ezt a fogalmat. Ahelyett, hogy átküzdenétek magatokat a társteremtésen, ki tudtok nyúlni ezért, és megragadhatjátok a lehetőséget – valamit, ami mindig is ott volt, előkészítve nektek. Kedveseim, tudjátok, hogy miért van ez itt? Ismeritek azokat a gondoskodó kezeket, amelyek előkészítették őket? Néhányatoknak szüksége lesz a logikai érzékére, van, akinek nem. Minden dologban van EGYENSÚLY. Még régebben valaki, aki eljött Kryon energiájába, és megérezte az otthon szeretetét, feltett egy kérdést. A kérdés a következő volt: „Hova tűnik a karma, amikor letisztítják és megszabadulunk tőle?” Ez egy nagyon jó kérdés, mert azt mutatja, hogy megértette az energia egyensúlyának kérdését. Megmondom, hova tűnik: egyenesen a fölbe távozik… és még csodálkoztok, hogy a Föld változik! Erről az alkímiáról beszélünk régóta. Hova távozik a régi energiájú tudatosság? BELEMEGY a Földbe, ahol átalakul a VÁLTOZÁS energiájává. A bolygó változik és mozog, és ez a mozgás a régi energia megváltoztatása köré csoportosul. Bölcs ember, aki megérti, hogy az energia mindig ott van. Amikor az Új Kor emberévé váltok, csakugyan elindul egy folyamat a spirituális tevékenység következtében. Ez az egyensúly.
Amikor a Hale üstökös elhaladt a Föld mellett, elképesztő mennyiségű energiát hozott magával a bolygótokra – a Föld mocskába -, hogy ezek a folyamatok valóban átalakulhassanak. Energiaigényes volt a folyamat, és időben küldtük. Most már tudjátok, honnan jött… és miért volt szükségszerű. Az energia elmozdulása komplex folyamat, és amikor valaki közületek kifejezi szándékát, hogy elveti a régi utat, a régi paradigmákat, és a régi karmát, a Föld elnyeli ezeket. A Föld változása része a nagy tervnek, és része az egyensúlynak is az Új Korban. Szóval, ne sokkoljon titeket az a hír, hogy minden egyes feladat, probléma, mely ott van az öletekben már meg van oldva. A feladatok egyensúlya a megoldás, ott a tálcán! A MOST-ban van, ahogy a problémáitok is, és készen várnak rátok! Mégis, van néhány sajátosság, melyekről tudnotok kell, mert nem egyszerű a dolog. Hadd mondjak párat!
Először is:
Amint elismered a tényt, hogy a megoldás a rendelkezésedre áll, még akkor is, ha nem látod most még, vizualizáld a megoldást. Lásd a tálcát, és vizualizáld a megoldást. Nagyon fontos! Ne azt vizualizáld, amit GONDOLSZ, hogy szükséged van a megoldáshoz! Hagyd meg azt a partnerednek (a Szellemnek). Ha az ember versenyen vesz részt, és azok közt akar lenni, akik be is fejezik, de nem tudja, hogyan jut túl a kimerítőnek ígérkező hegyen, vagy hogyan kerüli meg azt, fordulatért imádkozik az Istenhez. Mi azt mondjuk, hogy ehelyett vizualizálja azt, hogy átmegy a célszalagon. Hagyja RÁNK, hogy miképp kerüli ki a hegyet, és a fordulatot is. Ez a mi dolgunk
Tekintsünk vissza egy picit a Henry és a hiányzó híd példabeszédhez! Néhányan emlékeztek, hogy ebben a történetben Henry egy híd felé hajtott, melyről tudta, hogy nincs ott. Minden, amit a Szellem mondott neki az volt, hogy „Folytasd az utat, menj csak tovább! A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak! Gondoskodom rólad, Henry.” A hiányzó híd metaforája arról szól, amit az emberek nem tudnak előre kipuhatolni, vagy meglátni a jövőben, és amiről Isten már jó előre gondoskodott. Ez a példabeszéd Kedveseim, valójában az aranytálcáról szól. Henry problémájára a megoldásról a hiányzó híddal kapcsolatban már gondoskodtak. Ha újra elolvasod ezt a példabeszédet (kiadásban megjelent), meg fogod látni benne az aranytálca fogalmát! Ahogy Henry közeledett a hely felé, ahol a hídnak lennie kellett, azt látta, hogy még mindig nincs ott! A félelme egyre nőtt… ez már az utolsó perc volt! A megérzései azt mondták, ne álljon meg, és a Szellem is ezt mondta: „menj csak tovább, Henry”. Tehát Henry minden hitét összeszedve még gyorsabban folytatta az útját, bízva Istenben, és a vele való kapcsolatában. Már épp akkor, mikor elgondolta, hogy az autója felborul, és leesik a sziklák közé a völgybe, egy munkást pillantott meg, aki elirányította őt egy olyan út felé, amit még sosem vett észre eddig. Egy olyan hely volt ez, mely teljesen kiesik a látókörből, amit eddig sosem vett észre, mert el volt rejtve. És teljes pompában ott állt a híd! Egy olyan híd, mely döbbenetesen nagy volt, és Henry észrevette, hogy fel is újították, mielőtt szüksége lett volna rá. Átkelt rajta, és közben és örült az Istennel való erős kapcsolatának. Ez a kulcsa az egész példabeszédnek, Kedveseim! Vannak olyan megoldások a tálcán, melyeket még nem kaptatok meg. Amint elkezdtek a Szellemtől megoldást kérni, máris ott vannak azok, amint látjátok! Ez is az egyensúly része. Megoldásnak LENNIE KELL… és van is!
Henry nem képzelte el azt, hogyan oldódik meg a híddal kapcsolatos dilemmája. Az a gondolat, hogy egy csodából épült híd váratlanul felbukkan, butaságnak tűnt számára. Ez felülmúlta volna az emberi valóságot. Ehelyett egyszerűen vizualizálta, hogy átkel a másik oldalra… a végét pedig tudjátok. A futó azt vizualizálja, hogy beér a célba. Ami a kérdéseteket illeti, vizualizálhatjátok azt, hogy gondoskodtak számotokra megoldásról, és hagyjátok a részleteket ránk… mégis, TI vagytok azok, akik a szándékotokkal energiát adtok a vizualizációban.
Másodszor:
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. A válaszok jöhetnek szokatlan, vagy sokkoló módon is. Néha a természetfeletti energia megdöbbent titeket. Vannak olyan esetek, amikor a válaszok túl komplexnek tűnnek. Amikor visszapillantasz a múltba, eszedbe jutnak ilyesmi esetek: „ha az egyik ember nem tette volna meg ezt… és a másik nem tette volna meg azt… akkor sosem tudtam volna megoldani a problémámat”. Ezekben az esetekben van valami furcsa: az egyik személy már azelőtt megtette, amit tett, MIELŐTT szükséged lett volna rá! „Milyen összetett dolog volt, milyen elegáns és tökéletes!” - joggal mondhatod. A te problémáddal kapcsolatban: nem érdekes, milyen komplex a megoldás, az sem, hogy milyen kölcsönhatást kíván a többi emberrel, a végén mindenki nyerni fog. Kedveseim, ez a jele a SPIRITUÁLIS megoldásoknak. Vizualizálj, és ennek következtében a megoldásról gondoskodunk. Hiszen ott van a tálcán!
Harmadszor:
Sose korlátozd Istent! Nem tudhatod, mi van a tálcán, és mit teszünk mi. Sok esetben valaki egy kis bokrot kér, és a Szellem egy egész erdőt tartogat számára a tálcán. Nem láthatod azelőtt, mielőtt megéreznéd az értékét. A problémádra való megoldásban egy egész erdő lehet, ajándékokkal a számodra. Vannak dolgok, amit egyszerűen nem tudhattok előre, de a megoldással együtt ajándékba kapjátok őket olyan problémákra, amilyet most az öletekben tartotok… tökéletes egyszerűséggel, a Szellem szeretetével és a humanitás bonyolultságával. Szóval, hagyjátok csak ránk a munkát! Ezt a partneretek tudja jól átlátni (a Szellem), akivel egymás kezét fogjátok, aki az arany székben ül, aki ismer minden lehetőséget, ismeri a megállapodásotokat, akit arany angyalnak hívunk, vagy felsőbb énnek. Ő rendelkezik a Szellem erejével, és ismeri a neveteket. Ne korlátozzátok Őt!
És a negyedik:
FIGYELJÉTEK A SZINKRONICITÁST! Várjátok! Ez most nagyon fontos, és már számtalanszor említettük. A régi energia paradigmája még az Új Korban is az volt, hogy az isten végzi a dolgokat. Eszerint ha bíztál Istenben és alávetetted magad, minden működött valahogy. Az a társas szerep, amit most ajánlunk nektek kapcsolatos egy szituációval, amit korábban mondtunk nektek még Breckinridge-ben a hegyek tetején. Az arany angyal kezét fogva felállhattok és együttműködhettek Istennel. Elmúltak azok a napok, mikor a dolgokat készen kaptátok, miközben mindössze ülnötök kellett, és megköszönnötök. Most már nem ülhettek otthon, mert nem fognak az öletekbe hullani a jó dolgok csak úgy. Ez a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, a felsőbb énetek KÉPESSÉGet ad nektek, lehetőséget, hogy felálljatok, és kezetekbe vegyétek a dolgokat. Ez a társteremtés. Semmi sem történik, ha nem álltok fel, és nem nyitogatjátok az ajtókat. Próbáljátok ki azokat a dolgokat, melyek látszólag korábban nem hoztak eredményt, és figyeljétek a végeredményt! Gyűljetek össze és találjátok meg, milyen szinkron események történnek, mik viszik előre az életeteket!
Ebben a teremben vannak, akik először találkoznak egymással, és sok szinkronicitás van jelen. Ezért van itt ennyiféle ember. Valakik hoztak számodra valamit, és talán te is az ő számukra. Vannak potenciális életre szóló kapcsolatok… mint a tálca előtted a válaszokkal. Ez sosem történik meg így, ha nincs a szándékotok, hogy eljöjjetek ide, és leüljetek ezekre a székekre. Van itt valami, amit a CSALÁDOTOK adhat meg nektek. Kedveseim, számos útja van annak, ahogy a dolgok megtörténhetnek. Az emberek szerint a szinkronicitás definíciója így szól: „események, amelyek váratlanul történnek”. Látszólag véletlen egybeesések, melyek váratlanul történnek, és nagy változásokat hoznak létre az életetekben. A szinkronicitás a Szellem definíciója szerint: „az aranytálcán előkészített dolgok”. A megoldások részei, most már tudjátok. Készen állnak, hogy nagy szeretettel átnyújtsuk nektek, de fel kell állnotok, hogy elvegyétek őket. Ki kell nyitnotok az ajtót, kifejezni a szándékotokat.
Gyógyítók! A partnerem erről beszélt, amikor azt mondta, hogy amikor a legkevésbé hihető a változás, vagy a gyógyulás, azok a dolgok fogják előidézni a változásokat a bolygón. És a katalizátort ti tartjátok a kezetekben. Azok a páciensek, akiket el akartok küldeni, akik irritálnak, akiről azt kívánjátok, bár sose jönnének vissza, akik a legtöbbet siránkoznak, azok kaphatják meg Isten szeretetét. Gyakran ők hozzák meg a legnagyobb változásokat, ők írják a könyveket, és változtatják meg a világot. Ez az a szelídség, amiről évek óta beszélünk, mely véget vet a bolygón lévő uralomnak… mindenki szeretetben él… és mindenki maximálisan megérti az aranytálca metaforáját. Ez is ott van a tálcán, meglátjátok. A lényeg az, hogy most még nem látjátok ezt. És itt lép be a bizalom.
Az első teendő, hogy BÉKÉT vontok köré. Nem számít milyen csúnyának látszik a probléma, vegyétek körül békességgel, és érezzétek Isten szeretetét, ahogy hullámzik a szívetekben, és azt mondja: „Tudom, min mész keresztül. Ismerem a problémádat! Emlékszel, ismerem a megoldást is rá. Maradj békés! Szeress engem annyira, hogy maradj nyugodt!” Ez az első lépés. A második elég nehéz. Azt kérem tőletek, hogy nézetek rá erre a rémes dologra – arra dologra, ami a problémád és a leckéd is egyben – arra dologra, amiről nem tudod, mit kezdj vele… és SZERESD! Ez a megállapodásod része, amivel ide jöttél, és megfelel a tervnek. Annak a szeretetnek is része, amit mi sugárzunk feléd, és amibe beleegyeztél. Annak is része, hogy megmossuk a lábaidat! Mert bizony beleegyeztél, hogy ott legyen az öledben ez a probléma! Egy perce azt kérdeztem tőletek, hogy „Ki hozta létre azt a tálcát tele megoldásokkal?” A válasz: TI MAGATOK. Ahogy elterveztétek a problémáitokat egy magasabb szinten, ugyanúgy létrehoztátok a megoldásokat is rájuk. A megoldásoknak ugyanaz az energiája, mint amit a probléma generál – megállapodás a felismerésekre. Olyan ez, mint amikor gyermekként elrejtesz néhány gyöngyöt egy mágikus dobozban valahol a kertben. Mindez hozzád tartozik.
A KÉRDÉS
Hamarosan mindenki fel fog állni, és amikor ezt megteszitek, eltűnik az öletek. A problémának ezért - amely most még ott pihen - távoznia kell valahova. Mint embernek, a szabad akarat szerint jogodban áll visszatenni oda, ahonnan elővetted. Megvan a választásod, hogy elmenekülj előle, hogy megtaláld a legkisebb ellenállás útját, hogy aggódj miatta, drámázz rajta, vagy elzárkózz előle. Mindez a rendelkezésedre áll. Megvan a lehetőséged arra is, hogy ránézz, és meglásd, micsoda valójában – valami ici-pici dolog a kozmikus iskolában – valami, aminek megoldása van egy jól ismert aranytálcán, amit előkészítettél magadnak már rég. Metaforikusan gyakran átitatottak olyan entitások könnyeivel, mint én, vagy az őrangyalok, esetleg olyan entitásokéval, akik itt vannak a földön, és nagyon szeretnek titeket. És amikor megtaláljátok ezeket a megoldásokat, és felismeritek az egyensúlyt, győzedelmes kiáltással fogadjuk!
Ha úgy gondolod, ez a módszer hatékony, várd csak ki, hogy meddig fogsz élni! Nézz körül itt a csodálatos hegyek között, és néhányan el fogtok csodálkozni, milyen sokáig gyönyörködhettek ebben a tájban! Micsoda kérdés! A válaszunk az, hogy „maradj, ameddig csak akarsz”. Ez az ajándékok része, amit megkapsz. Keressétek, a tudomány meghozza rá a választ. Egy vibrációs emelkedés határán vagytok, ami majd lehetővé teszi, hogy nagyon hosszú ideig maradjatok itt. Mi tisztelünk titeket, hogy részt vesztek ezekben a nagyszerű időkben.
A partnerem (Lee Carroll – a ford. megj.) érzi a szeretet erejét, amely megtölti a termet most. Csodálatos alkalom, mert néhányan előre megterveztétek ezt a lehetőséget. Változásokat fog hozni a hátralévő életetekben. Nem a közvetítővel, vagy Kryonnal kapcsolatban hoz változást, hanem azzal kapcsolatban, hogy ki vagy TE.
Kedveseim, köszönjük, hogy lehetővé tettétek, hogy ez a nagyszerű energia létrejöjjön. Köszönjük, hogy a család tagjai vagytok – a családnak, amire mi nagyon büszkék vagyunk – egy örökkévaló családnak, mely megváltoztatja az egész Univerzumot.
És ez így van.
Kryon
 

Sziasztok ! Lássuk ki mit gondol a kis világegyetemünkről , arról ami itt és körülöttünk zajlik , amiről tudunk és amiről nem , arról ami érint bennünket és ami nem , bolygók , rendszerek , mesterséges létesítmények , és minden egyéb kutatásról ami ebbe a témakőrbe tartozik .

Nos idéznék egy kutatócsoport munkályából , akik a pszhi segítségével kutatják az űrt , tudván , az űrutazás egyik leg egyszerűbb formályát gyakorolják , dollármilliárdos befektetések nélkül . Igen , hiszem a kutatómunkának ez lenne a leg egyszerűbb módja , az űrutazás tekintetében . Szépen sorban bemásolgatok majd részleteket .

A HOLD BELSÕ SZERKEZETE
 

Amikor esténként felnézünk az égre, szemünket a csillagok közt trónoló ezüstfehér, sápatag Holdtányér felé fordítva, talán sokakban felmerül a gondolat, hogy milyen jó lenne elmenni egyszer oda. Körülnézni a bolygónkat kisérõ, kráterektõl szabdalt felületû égitesten, amelynek ugyan nincs légköre, s így az élet nyomai sem figyelhetõk meg rajta, mégis nagy hatást gyakorol ránk, magával ragadva a figyelmünket.
Az ûrhajózás jelenleg még olyan költséges és veszélyes vállalkozás, hogy nem igazán éri meg a látvány és néhány kavics kedvéért odautazni a többségünk számára. Mellesleg 1972 óta (hivatalosan) nem járt ember odaát. Ennek bizony lassan 30 éve. Meglepõen hamar feladták a Holdra induló expedíciók terveit a magukat nagynak nevezõ hatalmak, s támaszpontokat sem létesítettek rajta. Vajon miért? Tényleg annyira unalmas lenne elutazni a hozzánk legközelebb lévõ kõdarabra?

A parafelderítésnek komoly elõnye, hogy nem kell az embernek az egész fizikai testét nagy nehézségek árán mozgatnia. Csak a lélek száguld át a megtekinteni kívánt helyre, s gyûjt információkat az ott lévõ dolgokról. Ezt tettük mi is, eredményesen alkalmazva a bilokációt a világûr kutatásában. Lásd: az Ûrkutatás parafelderítéssel címû írást.
Több egyéni és csoportos asztrálutazást is végeztünk az elmúlt években a Holdra, elsõsorban a felszínén nézelõdve. A belsõ szerkezetének feltárásába, célirányos vizsgálatába akkor fogtunk bele, amikor a földönkívüliektõl tudomást szereztünk arról, hogy égi kisérõnk belsejében különbözõ ufó támaszpontok találhatók.
Már maga az a tény is megér némi vizsgálódást, hogy miért fordítja mindig ugyanazt az oldalát felénk a Hold. A keringési ideje megegyezik a tengely körüli forgásával, ezt sziderikus hónapnak nevezik a csillagászok. Értéke: 27 (földi) nap 7 óra 43 perc 11,47 másodperc. A részletes megfigyelések kimutatták, hogy a Hold picit imbolygó sebességgel forog a tengelye körül, ezért nem pontosan csak az egyik felét látjuk, hanem valamivel többet a két oldalán (az egyenlítõnél). Mintha csóválná fejét a Holdanya, miközben bennünket bámul. Felmerül a kérdés, hogy mi szabályozza a forgási sebességét egy ekkora égitestnek?
Mi úgy találtuk, hogy a holdkéregben több ponton olyan mesterséges létesítmények, idegen támaszpontok találhatók, amelyek gigantikus méretû gravitációs motorokkal, hajtómûvekkel rendelkeznek. Ezekkel szabályozzák a planetoid forgását. Kellõen meg nem erõsített információk szerint a Zéta Reticuli csillagrendszerébõl érkezett, kis szürke idegenek építették be a Holdba õket, mintegy 700 évvel ezelõtt. Korábban forgott a Hold, tehát mindkét oldala látható volt a Földrõl. Ezek a hisz fajba tartozó, hüllõszerû lények tudományos kutatásokat végeznek a Naprendszerben és gyakorlatilag megszállták az égitestet.
Megnéztük mi van még ezen kívül a Hold belsejében, hogy rájöjjünk az idegenek által okozott forgás szinkronizáció okaira. Elöljáróban ehhez csak annyit tennék hozzá, hogy még a hetvenes években az amerikaiak szeizmológiai vizsgálatokat végeztek odaát, egy igen egyszerû módszerrel. Több földrengés érzékelõ mûszert telepítettek a felszínre, majd úgy irányították az egyik Apolló expedíció Saturn hordozórakétájának kiégett, harmadik fokozatát, hogy az becsapódjon a Holdba. Az üres tartálynak elég nagy tömege volt ahhoz, hogy rengéseket keltsen, melynek hullámai alapján képet alkothattak az égitest belsõ szerkezetérõl. Nos, a kiszivárgott információk szerint egyáltalán nem olyan adatokat kaptak a kutatók, mint remélték volna. Mintegy három napon át zengõ, folyton visszaverõdõ rengéshullámokat sikerült a kisérlet során regisztrálni, amelyek arra utalnak, hogy a Hold belül üreges. Nem egy tömör kõdarab az ûrben, hanem inkább egy hordóra vagy tartályra hasonlít a szerkezete.
Az a gigantikus méretû belsõ üreg, amit mi a Holdban bilokációs felderítéssel találtunk, megerõsítette a szeizmológiai méréseket.
A számomra (a szerzõ) teljesen megdöbbentõ látvány volt, amikor elõször ugrottam be ide egy csoportos asztrálutazás során. A korábbi utazásaimon már sok meglepõ dolgot láttam a Naprendszerben, de ez minden mást messze felülmúlt. Egy szabályos, tórusz (bindu) alakú üreg foglalja el a Hold belsejének nagy részét. A méretét nem tudtuk meghatározni, de valószínûleg több száz kilométer lehet az átmérõje. Egy ilyen hatalmas barlangot mûszer nélkül, pusztán a lelki érzékelésre hagyatkozva nem lehet pontosan felmérni. A méretek egyszerûen nem emberiek. A tartály jól láthatóan mesterséges létesítmény, amelyet nem tudjuk kik, mikor és miért vájtak, ismeretlen technikával a Hold belsejébe.
A bindu közepében, azaz a Hold forgástengelye mentén, a sarkok irányából benyúló, sok száz kilométer magas hegyek csúcsai között egy ismeretlen módon odarögzített, mini fényerõmû, talán nukleáris lámpa vagy egyszerûbben szólva törpecsillag lebeg. Ennek a sárgás, a Napéra emlékeztetõ fénye világítja be a tartályt, aminek palástját körben tengervíz borítja.
Ez a gyûrû alakú, kékeszöld színû óceán tehát az üreg belsõ falán terpeszkedik, de egyértelmûen nem a centrifugális erõ tartja ott. A Hold ehhez túl lassan forog és ráadásul a kérgének anyaga el sem bírná az ezzel járó húzóerõt. Mi odabent úgy érzékeltük, hogy az üreg belsejében megfordul a gravitáció iránya. Ez valószínûleg a kéreg tömegvonzása miatt van és alig valamivel kisebb, mint a Hold külsõ felszínén tapasztalható érték (1,62 m/s2).
A belsõ óceánon nincsenek szigetek, szárazulatok, kivéve a két sarki csúcsot. Nagyjából egyenletes a tenger mélysége, a fenéken nem találhatók hegyek vagy hasadékok. A Föld felöli oldalon valamivel magasabb a vízszint az állandó dagály (tömegvonzás) miatt.
Véleményünk szerint azért szabályozzák a Hold forgását az idegenek, hogy ne lötyögjön a víz a belsejében. Mivel a holdi gravitáció mindössze egyhatoda a földinek, itt sokkal nagyobb árapály jelenséget kelt a forgás. Akár száz méter magas, iszonyú sebességgel körbesöprõ árhullám is elképzelhetõ lenne egy sebesen forgó Hold esetében, ami sem a vízben található élõlényeknek, sem a fenék-kéreg szilárdságának vagy a két hegycsúcs szikláinak nem tenne jót.
Mivel a rendszert bevilágító, fûtõ mesterséges csillag mûködését szabályozzák, nagyon egyenletes az óceán felett húzódó, hasonlóan gömbhéj alakban elhelyezkedõ, vékony légkörben az éghajlat. Itt nincsenek évszakok, heves viharok, tornádók és más kellemetlenségek. Az elpárolgó víz persze felhõket képez, amikbõl enyhe zápor vagy szitáló köd formájában hullik vissza a csapadék.
A vízben tengeri élõlényeket, földi halakat, hínárt és planktont láttunk, tehát valószínûleg sós, és gyakorlatilag teljesen tiszta, anyagát és információ tartalmát tekintve szennyezetlen az egész. Nem tudjuk mennyi lehet az óceán térfogata, de valószínûleg vetekedik a Föld vízkészletével.
Solaria vezetõitõl annyit sikerült megtudnunk, hogy a Holdban tárolják az istenek a következõ földi teremtési korszak vízkészletét. A jelenlegi, 6. teremtési szakasz rövidesen véget ér a Földön egy tûzözönnel. Ennek során a Föld teljes vízkészlete felforr az irgalmatlan nukleáris hõségben, amit a nagyhatalmak atomfegyvereinek felrobbanása idéz majd elõ, minden életet elpusztítva a bolygó felszínén, valamikor 2028-2032 között. Az óceánok nem egyszerûen elpárolognak, hanem el is bomlanak, hidrogénre és oxigénre. A Föld tömegvonzása nem elegendõ arra, hogy visszatartsa a hidrogént, így az elszivárog az ûrbe. A visszamaradó oxigén pedig három atomos formában, ózonként alkotja majd a nitrogénnel együtt a következõ korszak légkörét. A Földön tehát nem marad egy csepp víz sem.
Ahhoz, hogy az istenek újra be tudják telepíteni a bolygót élettel, a Holdból át kell tölteniük az információsan tiszta, és ezért az élõlények számára megfelelõ vizet a felszínére. Ez lesz a Vízöntõ kor, amikor több kilométer átmérõjû, mesterséges dimenzióalagutakat nyitnak a két égitest között, átfolyatva az új vizet a csontszáraz medencékbe. A Föld újra lakhatóvá tétele egy teljes platóni évig (2160 földi évig) fog tartani. Új kontinensek, új élõlények kerülnek rá, s végül 440000 embert is letelepítenek, új típusú (ózonálló) testekben. Részletesen errõl lásd: Molnár Éva: A másik út címû könyvében. Trans-X Kiadó.1992.
A holdi víztartály méreteivel kapcsolatban elvégeztem néhány egyszerû, becslésen alapuló számítást. Az üreg valódi méreteinek meghatározásához gravitációs távcsõvel kell majd feltérképeznünk az égitest belsejét, ami kellõ bizonyítékot fog szolgáltatni a parafelderítéssel nyert adatok valódiságához. A tényleges mérési eredményeket természetesen közölni fogjuk itt és más fórumokon.
A Hold fontosabb adatai a következõk.:
Átmérõje: 3476 km
Felszíne: 37,960 millió km²
Térfogata: 21990 millió km³
Tömege: 73,47 trillió tonna
Közepes sûrûsége: 3,342 g/cm³
Gyorsulás: 1,62 m/s²
Szökési sebesség a felszínén: 2,38 km/s
Albedója (fényvisszaverõ képessége): 0,07
A planetológusok által megbecsült belsõ magjának átmérõje: 1400 km
A belsõ mag térfogata: 1436,755 millió km³
A külsõ kérgének becsült vastagsága: a Föld felé 60 km, ellenkezõleg: 100 km
Legnagyobb távolsága a Földtõl: 406700 km
Legkisebb távolsága a Földtõl: 356400 km
Közepes távolsága a Földtõl: 384404 km
Keringési és tengelyforgási ideje: 27 nap 7 óra 43 perc 11,47 másodperc
Hõmérséklet a felszínen: -150 és +130 Celsius fok között
Amennyiben a holdi üregben annyi víz található, mint a Földön (kb.: 1444,24 millió km³), és az üreget az egyszerûbb számítás kedvéért szabályos gömbnek vesszük, amelynek a sugara 1238 km (500 km-es holdkéreg mellett), a térfogata pedig 7947,866 millió km³, úgy a belsõ falra tapadó óceán 80 km vastag (mély) lesz.
Befejezésül szeretném megjegyezni, hogy a Hold furcsaságain kívül még számos érdekes anomália figyelhetõ meg a Naprendszerben. Például a Plútó és Charon nevû holdja is folyton ugyanazt az arcát fordítja egymás felé, kölcsönösen. Ki lehetne feszíteni közöttük egy drótkötelet és felvonót üzemeltetni rajta, annyira össze van szinkronizálva a mozgásuk. Vajon miért?

Sziasztok !  Szeretném , ha itt megtárgyalhatnánk , miben lehet igazság , és mi lehet az , ami csak szemfényvesztés . Az inga működik , arra forog , amerre az ember akarja , de talán nem e a tudat ad impulzusokat a kéznek , hogyan rezegjen , hogy az inga akaratunknak megfelelő írányban forduljon el ?  A kanálhajlítás ! Igen erről szeretném ha tudnátok véleményt mondani , én hosszú időszakokat szántam rá , a kanál mégsem volt hajlandó meggörbülni . Hiába a vizualizáció , a hit , az akarat . Van akinek sikerül ? Nagyon szeretném megtanulni , ha lehetséges ezt véghezvinni , nem tudom elképzelni , hogy nekem ne sikerülhessen . Adjatok tanácsot , akinek esetleg sikerült már , mit és hogyan kéne tennem ?

Gondoltam elkel egy ilyen , ha nem a témákhoz tartozó , de fontos kérés , kérdés , vagy infó csere lenne esedékes .

/sajnos a blog.hu rendszere miatt problémák adódtak. fortis bejegyzése eltűnt, pedig nem nyúltam hozzá.

fortis, ha van róla másolatod, akkor most nagy kő esne le a szívemről!

Totu/

Nincs mit tenni. Tenni kell érte.

Szépen hangzik, nem?

Először csinálni kell, bármi is legyen az, és csak az után láthatjuk az eredményét. Itt nincs második esély. Legalábbis ezt magyaráztam az unokaöcsémnek. Aztán rá egy napra elgondolkodtam, vajon nekem ez annyira hű de nagyon megy, hogy már "oktatnom" is szabad?

"Egy fenét". Nem. Semmiképp, de mindig vissza-visszatér a mondás: "Minden ember, akivel kapcsolatban vagyok, valamiben felettem áll. Abban, amit tanulok tőle."

Nekem épp úgy megvannak a magam "nemakarom, és ezért nem is tudom"-körei. csak kicsit másabbak, mint egy kamaszgyereké. A kamaszgyereknek jó dolga van, bármennyire is nehéz neki. Hát még az ovisnak. Énis szeretnék néha ovis lenni. Nincs felelősség. Mi is szólna az ovi ellen? A tapasztalatlanság?

A mai világban, amikor öreg lelkek is újraszületnek, hogy segíthessenek, nem gondolom, hogy ne hoztak volna magukkal annyi tapasztalatot, ami ne lenne elég. A gyakorlatlanság, az ügyetlenség lenne akkor hát, ami meghatározza helyzetünket ebben a létben?

Mert én másra nem tudok gondolni, csak a gyarkolatlanság. Fura módon formálja át a lelkeket ez a föld. Eleinte tele vagyunk nyers energiákal, szeretettel... és "naivitással", amit sikeresen kiirtanak belőlünk "nagykorunkra".

Tökéletesen kondícionálva az Életre.

A kutyám jut erről eszembe. Befogadott kutyus, "nehéz gyerekkorral". Ha valaki, akkor aztán ő megkapta az utca minden nyűgét, baját. Ő sem mentes bizonyos kondícióktól, de maradt az, ami: hűséges kutya bárkihez, aki ezt viszonozza.

Tanulok a kutyámtól, az unokaöcsémtől, de még az ovistól is, aki mellett elhajtok a bringámmal egyik-másik nap. Tanulom az Életet. Tanulom, hogy jobb önképem van, mint egy ovisnak, és tudatosabb vagyok a kutyámnál. És nem utolsó sorban teljesebb, mint az unokaöcsém. Még. Csak ennyit élvezek a felnőttségben.

Sok dolgot nem szeretek, többek közt felnőttnek lenni. Nem vagyok ecetes uborka, mint egyik-másik felmenőm, de vagyok olyan szeretetteljes minden családtagom felé, hogy megbocsássak nekik. Hogy elfogadjam őket olyannak, amilyenek. Elvégre is mind egy nagy Életnek nevezett Gépezet részesei vagyunk.

Apám, Anyám, a Nagybátyám, az Unokaöcsém, a Testvéreim, a Kutyám, és végül, de nem utolsó sorban, akinek ezt köszönhetem, a Menyasszonyom...

Megértő, mély embereket eddigis, és ezután is vadásznunk kell. Ez persze nem azt jeleni, hogy nincsenek. Itt nm is azért szólalok fel, hogy panaszkodjak, inkább újfent azt jelzném/már azok számára újfent, akik voltak szívesek elolvasni azoldalsó alapgondolatot/, hogy ez egy olyan hely lehet, ahol a legjob tudásom/tudásunk szerint igyekszem/igyekszünk válaszolni, segíteni.

 

Most, hogy még csírájában kezdődött csak el ez a blog, hadd meséljek az indító gondolatról.

 

Volt egy nem nevezett lap, ahol egész jó társaság kerekedett össze. Pont olyan, amit most is feléleszteni szándékozom. Megértő, mély gondolkodású, nyitott emberekből. Bár én féltem sokszor igazán megnyílni előttük, mindannyiszor jól jártam, kedves, tanácsadó szavakkal illetttek engem. Nem egófényezés volt, és nem azért esett jól, mert megsimogatták a buksimat, hanem mert odafigyeltek rám. Ez akkoriban jobban hiányoztt, mint bármi más.

Nem sokat írtam, de akkor szívből, és mélyen jövő gondolatokról, hogy visszaadjam mindazt, amit kaptam a fórumozóktól. Hogy méltó legyek a fórum használatára.

Ahogy telt az idő, elkezdtek eltűnedezni ezek a emberek, akikből jónéhányat mai napig hiányolok, mert a gondolataik értékesek voltak a számomra.

Az eltűnésüknek több okát lehet keresni, ha nagyon akarjuk, de nem ezért írok erről. A lényeg, hogy jött egy második "generáció", aki kapva a "spirituális" és "ezoterikus" szavakon, berobbantak, mint ultrafejlett lények, akik nem adni akarnak a fórumhoz, hanem csak növeszteni az egójukat. Ez merőben ellenkezett azzal,amit én/és még pár kitartó régebbi tag/ elképzeltem a lapról. Talán a készítők sem így gondolták, amikor belekezdtek, és lehet, hogy ez a blog is erre a sorsra jut majd a távoli jövőben/vagy nem/, de mindenesetre nem tettek semmit a színvonal karban tartásáért.

Konkrét moderációt csak arra vártam volna el, amikor tizesével szórták tele offtopik hozzászólásokkal a fórumot, és semmilyen moderálás nem született. Nem várom el, hogy vélemény alapján szórják az embereket mert az a szabad vélemény nyílvánítás korlátozása lenne. Azt vártam volna el, hogy az egymás elfogadása, segítése érdekében működjön a honlap, és ne a látogatottság érdekében.

Itt is erre törekszem, ezért is találtam legjobb megoldásnak a blog formát, mert így 100% non-profit a dolog, és a lényeg megmarad. A tapasztalatok, a gondolatok, a megosztás, és a segítés.

Mai világunkban annyi a sötétség, és az agymosott gondolat - ezt magamon is érzem néha -, hogy kell egy hely, ahol dedikáltan ez ellen próbálunk tenni.

 

A konkrét személy, aki engem onnan elüldözött, és aki miatt úgy gondoltam, hogy elveszett a fórumért tett erőfeszítésem, amolyan 'tábornok-világmegváltó' emberke volt/van, aki majd mindent megold. És persze tökéletes.

 

Bevallom, bár nem érzem, de valahol kicsit haragszom erre az emberre. Úgy teszek legjobban, ha elengedem, és máshol keresem az utamat. A szél elementálisát már megéltem, most a vízét élem meg.

Valakinek tapasztalata a másik két lételemről, azok megéléséről? Kommenteket csak bátran! :)

 

Itt is megjegyzem, hogy aktív komment-részvétellel be lehet kerülni a szerkesztők közé. Építsünk együtt! Nem mondok szabályokat ezzel kapcsolatban, mert sajnos szubjektív a dolog. De bízzatok bennem, mert énis bízom bennetek azáltal, hogy megírom mindezt.

 

Köszi, hogy elolvastad! Már ez nagy segítség!