Kezdem igazán megérteni, miért csendesedett el ennyire a blog. Mostanra csak én maradtam a sok lelkesedő ember közül, akikből csak ketten írták meg, hogy miért léptek le. A többiek csak eloldalogtak.
De legalább értem. Nem könnyű úgy csatlakozni egy eszméhez, hogy nem hiszel benne 100%-osan. És itt mindegy, hogy jó vagy rossz az eszme. Ha nem beszélik tele a fejedet, hogy "jóleszazneked", akkor nem valószínű, hogy sokáig kitartasz egy elv mellett, hacsak nem a sajátod az. olyan pedig ritkán van, hogy két ember ugyanazt az elvet sajátjának érzi.
Megértem azokat, akik anno nem is vállalták, és azokat is, akik most sem vállalják ezt. Krédó kérdése...
