Elgondolkoztam, és eszembe jutott valami.
Sokmindenhez van tehetségem, sokmindent csinálhatnék. Mégsem érzem az életemet érdekesnek. Nem látom, hogy ezt a rengeteg adományt, lehetőséget hol tudnám kihasználni. Pontosítok. Bármelyikre támaszkodhatnék, szerezhetnék velük előnyt, használhatnám jóra, rosszra, de minek? Nem láttam még olyan célt ebben az életben, ami indokolta volna bármelyik használatát.
A céljaink szülnek eszközöket, nem mi magunk, vagy valamilyen entitás, ami felettünk áll...
Én sosem láttam magam felett vagy alatt entitásokat. Csak magam mellett.
Talán egy újabb lépést tettem afelé, hogy a Sólyom nyomdokaiba lépjek...
Elvégre is felismerni, hogy nem vagyunk behatárolva ebben a világban, hogy a világ is és mi is határtalanok vagyunk, egy lépés a valóság illúzió mivoltának leleplezésében.