Nem hiába mondják, hogy a futás az egyik legjobb gondolatrendező metódus. A megszokás hatalma viszi előre a testedet, az endorfintól jobban érzed magad, tisztábban tudsz gondolkodni.

Ez is afféle meditációs metódus lehet. Magamon is észrevettem. Arra tudok még gondolni, hogy amikor ilyen gondolkodós napjaim vannak, és unom magam útközben, akkor a külvilág már túl zsúfolt, és ezért hagyom figyelmen kívül. Sajnos ez már annyira szokásommá vált, hogy akkor is előfordul velem, amikor nem utazom. Furcsa érzés. És zavaró.

@Totu Töredék:
Igen , valóban zavaró , mivel nem figyelsz oda ,nem veszed észre a magad körül lévő csodákat , mert elfoglalnak a saját gondolatok , pedig nagyon hasznos megfigyelni a környezetet , nos akkor most láthatjuk , nyitott szemmel járni nem is olyan egyszerű feladat , mint ahogyan azt az ember gondolná .Persze lehet ez csak ránk jellemző , nem tudom más hogy lehet vele .