(allgaier válasza egy parázs vitára)
Azért lehet szerintem ez a nagy kavarodás, mert mindenkinek igaza van a saját szemszögéből, a saját szintjén, és azon dolgok következtében, amik vagy igazak, vagy nem, de elhitt.
Egós dolog, vagy sem, bosszant, ha olyan véleményt olvasok, ami mások kezdeményezőkészségét elfojtja. Szóvá is teszem. Különösen, ha a gyávaságból és butaságból gyártunk tehetetlen filozófiát, megfejeljük egy megváltóval és a többiek vállára rakjuk a terhét. Ez már-már gonoszság.
A másik dolog viszont az a hozzáállás, hogy mindegy mit csinálunk, minden ugyanoda vezet.Ez is lehet éppúgy igaz, csak éppen egy adott ember számára az adott problémái között nem minden válasz egyenlő. Van ami előre viheti, van, ami vissza taszítja.
És itt jön a topik alap-problémája. Mit kell megtapasztalni a fejlődésünkhöz? Mit is? Megegyeztünk abban, hogy mi a cél? Mit jelent a fejlődés? Nem emlékszem rá. Amíg egyik ember számára a fejlődés nem más, míg megközelíteni az isten keblére borulást, vagy sárból élővé válni (hát ez külön vicces, ha valaki úgy érzi nem él, az elég szomorú, de legyen az ő dolga), vagy nagyobb szabadságot, lélekként teljességet, emlékezést vagy bármi mást jelenthet. Naná, hogy az oda vezető lépések is mások lesznek.
Az sok szót nem is érdemel, aki szerint itt csak isten teremt. Aki ilyet állít, annak az önismerete nulla.
Amúgy egyetértek <*nick*>val, kivéve, hogy azt a szerencsétlen mondatot idézi a bibliából, miszerint porból vétettünk és porrá leszünk. Elég sivár program, minek ehhez még hinni is? Nem is erről szól a kereszténység.
Lehetséges felülről segítséget kapni. Kontempláció révén beömlő kegyelem. Gondoljunk bele mit tud tenni egy hatalmasabb lélek az érdekünkben? Nem valószínű, hogy helyettünk éli az életet. Tehát nem fogja a döntésinket az övével lecserélni. Nem fogja a múltunkat (ha tetszik bűneinket) helyettünk feldolgozni. Annyit tehet, ha segíteni akar, és szeretetteli létező, hogy lelki fényéből (nevezhetjük másképp is) önzetlenül átad. Egy ima, hogy zöld kanapét szeretnék és már jön is a megfelelő erő hozzá. Hajrá. Én azt tartom erkölcsösnek, ha valaki önnön megváltoztatásához kér segítséget, nem ahhoz, hogy könnyű élete legyen. Az, hogy Jézus majd helyettem mindent megold, mert "az a dóga", egy abszolút erkölcstelen hozzáállás, bármennyi szemforgatás is járuljon hozzá.Aki elhavazza lelekét, semmit sem tesz érte, csak folyamatosan elvárja fentről a lelki fényt, az üzemanyagot, az csak egy parazita, semmi több.
Igenis törekednünk, változnunk kell, tisztulnunk. És ahhoz döntéseket kell hozni és tenni kell, és nem elég sodródni a tehetetlenség hullámain, mondván hogy én betartom a törvényt (nem csinálok semmit), a többit elvégzi az isten fia.
Mi a megtisztulás? : "a teremtmények rendetlen szeretetéből való kivetkőzés", ahogy Keresztes János megfogalmazza.
Ezt senki nem teszi meg helyettünk. Kontrollt kell nyernünk gondolataink és erőink felett, rendbe kell tennünk vágyainkat és a múltunkban rekedt, elfelejtett ellentmondásokat.
HA ezt akarjuk.
Ha nem, hanem belemerülni az anyagba, a játszmákba és a gondokba, megtehetjük. De az nem ide tartozik, nem lelki fejlődés. Csak játék.
-- allgaier írása a Lélekvándorról
(feltöltötte: Totu)
