Nekem leginkább úgy sikerült ezt feldolgozni, hogy ok-okozatként, objektíven próbáltam szemlélni.

Ilyen módon megláthatjuk, hogy két részre bonthatóak: józan ész(nek titulált dolgok), és a saját korlátaink.
Mindkettőn felül emelkedhetünk tudatossággal. Persze minél többmindentől akarunk megszabadulni, annál magasabb fokra kell eljutni.
A shaolin szerzetesek erre jó példák:
köveket, betondarabokat törnek szét magukon szemrebbenés nélkül, bambuszlándzsát hajlítanak meg úgy, hogy a torkukhoz tartják, és ránehezednek.
Ezeket nem lehet puszta fizikai edzéssel leküzdeni, bár tény, hogy szükséges hozzá. De a készülésben is ott van a tudatosság.
A fakírok is képesek átszúrni a testüket minden belső sérülés nélkül. Egy csepp vér nélkül.

Minden leküzdhető, csak az a kérdés, hogy az élethelyzetünkben szükség van -e rá.

Azt hiszem ez egy nagyon fontos téma, legalább is én mostanában sokat gondolkodom róla, de nem is annyira a visszatartó félelemről, hanem az undok folyton beugró, gyomorszorító félelmekről, amiknek valahol mindig a halálfélelem a gyökere. Eddig csak vallásos emberektől hallottam olyat, hogy annyira rá tudnak hagyatkozni Istenre, hogy a félelmük elmúlik. Jó állapot lehet, őszintén irigylem, sokszor ez jár az eszemben, hogy nekem a saját életemben egy ilyen feltétlen hitért, mégis úgy kellene fizetnem, hogy feladom a kereső kételkedésemet, amit a legfontosabbnak tartok önmagamban. Szóval mostanában csak az marad, hogy megtartom önmagamban ami fontos, és közben barátkozom a félelemmel, mint gyerekkoromban a sötéttel. Bocs, hogy ilyen személyes dolgot írtam, de csak ez jutott eszembe.

Szerintem pont ez a lényeg, hogy megosszuk, amink van. Örülök, hogy Te is törekszel, és fejet hajtok a bátorságod előtt! :)

Hm, félelem? Nemrégen éppen a félelem egyik formája okozott nekem problémát.
Nem tudom éreztetek-e már olyat, hogy mindent elborít, mintha semmi más nem lenne a világon,csak maga a jéghideg félelem.Azért írom így,mert az érzés a következő volt, jött egy szívetdobogtató nagyon furcsa és nagyon-nagyon rossz érzés, ami jéghideg verítékkel, izzadással párosult.Hullámokben érkezett, mindent magaalá gyűrt, mintha mindig csak ez az érzés létezett volna.Talán úgy tudnám látványosabbá tenni a leírást, mintha mindenki félelme az enyém lett volna.Borzalmas volt.

Szerintem a félelem az félelem!Az hogy nem dugjuk az oroszlán szájába a kezünket az nem az!Azért mert tudjuk hogy fájni fog,és a fájdalmat nem akarjuk,ráadásul még felesleges is,hiszen nem lesz kezünk!Szerintem ezért nem tesszük meg azokat a dolgokat amit Totu józan ész általi félelemhez szelektál!Szerintem a félelem mindig lelki eredetű!Az előbbi példában:Félünk a fájdalomtól!Nem akarunk,és nem szeretünk szembenézni vele!Pedig ez is csak egy lelki folyamat,amit a testünk fejlesztett ki,hogy megvédje saját magát a károsodástól!Szerintem az összes félelem közül a fájdalomtól való félelmet a legnehezebb elviselni,bár ez rövidebb ideig tart mint mondjuk egy "bátor" tettünkel előidézett lelki!Én már egy párszor kipróbáltam mindkettőt!Ha hiszünk magunkban,hiszünk abban hogy képesek vagyunk elviselni,akkor a félelmünk elhalványul,minden egyes alkalom után halványabb,míg végül teljesen megszűnik,arra az eseményre vonatkozóan!Szerintem szembe kell szállni velük,"be kell fogadni" őket,azokat is a magunkévá kell tenni,hogy megszűnjenek!Persze az élet mindig újuló terében,idejében mindig lesznek félelemre okot adó helyzetek,események!A félelemmel nem együtt élni kell hanem megérteni,és elfogadni s megszűnik,vagy csak egy röpke pillanatra fut át rajtunk,mielőtt cselekednénk!

Mivel próbálkoztam?Nos ,a lelki:
-Válásom előtt (előző házasság) a szüleim belém vetett bizalmával visszaélve,mégis elváltam,mert tudtam hogy nem lesz jó!Ezzel fájdalmat okoztam nekik,a volt nejemnek is,az ő családjának is!Nagyon rosszul éreztem magam előtte,féltem a következményektől,féltem hogy eltudom-e mondani..stb.!Mégis megtettem,mert tudtam,hogy helyes!Azóta sokszor kerültem olyan helyzetbe ami ugyanolyan félelmet generált,és egyre jobban viseltem!Most már képes vagyok döntéseket hozni,és ha eldöntöttem,akkor véghez is vinni!
-A fizikai fájdalom!Az egyik próbám (már volt előtte egy pár kisebb) maga a MUMUS:a fogorvos!Eldöntöttem,hogy kipróbálom,és szembenézek a fájdalommal!A felső fogsoromat újra kellett csiszolni (új fogsor),és az összes fogamat egyszerre csiszoltattam le fájdalomcsillapítás nélkül!Hát az biztos hogy összes mentális energiámra szükség volt,de még csak föl sem jajdultam!Időközönként szóltam,hogy "rendesen" levegőt vehessek!MEGCSINÁLTAM!Nagyon örültem hogy képes voltam kizárni magamból a fájdalmat!Azóta nem félek a fájdalomtól( főleg a fogorvostól),tudom hogy el tudom viselni,tudom hogy úgyis elmúlik!Mielött beindulna az agyatok,elmondom hogy abszolute nem vagyok mazoista!Nem az én világom,csak ezzel is pusztán "képzem" magam!
Kipróbálta már valamelyikőtök?

A mentális félelemhez szólnék egy kicsit , bár többször emlegettem már a vándoron , de talán nem baj , ha ide is beírom . Tudjátok ott van az a tükörtechnika !-amikor az ember egészen közelről bambul bele a tükörbe hosszasan , bizony megjelenhet kicsit ijesztőbb kép is a kelleténél . De csak addig tartott , míg meg nem szoktam a képet , aztán már akár egy másik ember , legyen bár milyen furcsa , vagy csúf , úgy tekint az ember rája , mintha akár saját magát nézné .
Másik esetben , mikor egy vélhetően TKÉ élménynél félelemmel töltött el , mikor egy szürke árnyék ólálkodott az ágyon fekvő test fölé , igaz előszőr haragot éreztem , majd ez átment valamiféle félszbe , de tudtam mit csinálok , és a félelem átalakult egy győztes érzéssé , mert enyém lehetett az írányítás , pontosan az történt , amire számítottam .
Mentális és fizikai :-szerintetek a tűzben járók a félelmük legyőzése által járnak a parázson égési sérülések nélkül , vagy ehhez ennek a témának semmi köze ?
Igen Biz barátom , tartottam már én is a gyertya lángjába az újjam , a fájdalom legyőzésére koncentrálva , a fájdalom elviselhetővé vált , de a sérülés az nem .

Nem tudom vajon így van-e, de úgy vélem a félelemnek van egy kellemes formája is. Nagyon hasonlít érzésben a drukkhoz..de nem az. A kettő között nagy különbség van. Ez a félelem mint említettem a drukkhoz hasonlóan indul, egy nagyon szokatlan "dolog iránt, amiről belül tudod, hogy nem lesz rossz neked, de ennek ellenére egy erős félelemszerű érzés hatol végig minden porcikádon...és mégsem a "rossz érzést adó félelem.

Egy másik dolog, a valódi "rossz félelemmel kapcsolatban, ez megint csak észrevétel. Előfordult már több alkalommal is velem, hogy amikor hatalmába kerített az iszonyatos félelem, és már jó ideje uralta létem, egyszerre egy különös eufólikus állapotba kerültem. Talán a szervezet az ilyen nagy megterhelés ellen így védekezik. Ez az állapot eltart egy ideig, nagyon kellemesen hat, és szépen el is párolog a félelem, mert e különös érzés váltja fe.

Benne ülök a félelem közepében, keresem a kiutat, s figyelek..
Azt hittem velem ez már nem történhet meg. Azt hittem én ennél már sokkal "fejlettebb" vagyok. Isteni nyugalom és harmónia birtokában, hatalmas önismerettel én már mindent megoldok az életemben. A félelem az már a múlt. Elbizakodottá váltam, s visszakaptam mindent amitől féltem. S újra itt van ez a szó. Hisz a félelem mindig is itt volt velem, hordoztam, s még mindig megoldandó feladat a számomra. Mostanában evvel kapcsolatban jönnek a dolgok felém. Ez az oldal is így talált rám, és az az üzenet is amit megosztok veletek, ha nem bánjátok:

VIZUALIZÁCIÓ
Vizualizáljátok azt a problémát, mely leginkább jelen van most az életetekben! Vegyétek ki arról a csúnya helyről, ahol van, és tegyétek az öletekbe, mint egy pöttöm, kegyetlen állatkát, mely lehet csúnya és fekete a félelemtől. Azt szeretnénk, hogy ültessétek magatok elé, és lássátok azt élőnek és csordultig tele kétséggel, bizonytalansággal. Azért kértük ez tőletek, mert most van arra lehetőség, hogy csináljunk is vele valamit. Ezen az estén ez a csúnya dolog meg fog oldódni… vagy visszakerül a helyére, ahonnan elővettétek. Láthatjátok, hogy ezeket a dolgokat nem lehet csak úgy kidobni. Nem tűnnek el! Hozzátok TARTOZNAK. Dolgok, melyeket hordoztok magatokban. A tietek, nevekkel ellátva. Elfogadtátok őket. Tegyétek ki most az öletekbe, mint egy megoldatlan feladatot. Metaforikusan és képletesen itt fognak ülni egy olyan helyen, ahol csak ti láthatjátok őket. Ők is fogják hallani az üzenetet.
És most elmondok valamit:
Mielőtt megmutatnám ezt az új módszert, bele kell nézzünk egy történelmi forgatókönyvbe. Elmondom, mit tesznek az emberek normális esetben az olyan problémákkal, amelyek ott vannak az öletekben. Megbeszéljük a RÉGI ENERGIÁT először, mert világosan látnotok kell, hogy miben különbözik az ÚJ ettől.
Ötféleképpen bántok el a régi energia szerint az ilyen problémákkal. Nem vagytok egyedül ezekkel a gondokkal. Tisztán gondolkodó egyéniségként a problémáitok hasonlók másokéhoz. Mi teszi a problémát mégis különlegessé, amikor NEKED van vele dolgod, és nem másnak? Mert te tudod, hogyan működnek a dolgok, ki vagy te, és nem mentesít téged más dolgok alól. Nézzük, mik a régi energiájú módszerek - figyelembe véve a problémák erősségét, és hogy mennyire embert próbálók – amit a dualitás generál, ha bizonyítékra van szükségetek!
1. MENEKÜLÉS
Az első dolog, amit az ember tesz egy túl komoly, mélyreható problémával, hogy elmenekül előle. „ Ha elég messzire futok előle, nem lesz ott, amikor visszajövök” – mondják páran, és ide-oda rohangálnak. Ezt láthatjuk időről időre. A menekülés elkezdődik, és ó, rengeteg úton lehet ám szaladgálni! Vannak olyan utak, melyek lefoglalják az agyat, aztán vannak fizikai lehetőségek is… Ezek olyan folyamatok, melyekkel szándékosan figyelmen kívül hagyjátok a problémát: „ó, elmegy magától, majd elmúlik magától”. De mégis veletek marad, nem igaz? De bizony! És szép lassan egyre rosszabbá is válik. Néha gyűlik tovább, és van, amikor a menekülés energiája még nagyobbra duzzasztja. Nem tudtok elmenekülni!
A régi paradigma az volt, hogy először elmenekültök. Most azt kérdezem tőletek: lehet a dolognak spirituális természete? Miért van az, hogy a félelem és a problémák oly rémisztőek? És a válasz, Kedveseim, spirituális: mert ezeknek a dolgoknak ott az öletekben spirituális energiájuk van! Létrehozott dolgok! Bármikor történik valami, ami mindenek előtt való – és amely félelmet, aggodalmakat keltenek, megzavarják az életeteket. És a legelső dolog, amit csináltok, hogy elmenekültök előle! Ehelyett miért nem fordultok felé, és oldjátok meg őket? A válasz csupán annyi, hogy mert egy óriási spirituális burok veszi körül. Minden problémában van az „otthonból” egy darabka. Minden gond hordoz magában egy kis szeretetet. Tehát az első reakció a menekülés. „Nem akarok oda menni” – mondja az ember. Igen, ez is a megegyezés, a dualitás része. Néha kemény dolog ezt elfogadni. A dualitás kelti a félelmeket.
2. LEGKISEBB ELLENÁLLÁS
Amikor elmenekültök, és látjátok, hogy a probléma ettől még létezik, azt gondoljátok, hogy a megoldás a legkisebb ellenállás. „Rendben van… foglalkozom a dologgal. Azt fogom tenni, ami a legegyszerűbb” – mondjátok, és itt van egy kettősség a dologban. Legtöbbször a legkisebb ellenállás megoldás azt jelenti, hogy semmit nem csináltok vele. Majd valahogy elmúlik. „Mi a legegyszerűbb dolog, amit tehetek – kérditek – hogy megszabaduljak tőle? Megalkuszom vele, de mi a legegyszerűbb?”
Emlékezzetek a korábbi „Sarah és az öreg cipő” példabeszédünkre, hogy semmi dolgunk az öreg cipővel. Az öreg cipőnek metaforikus jelentése van, mégpedig az, hogy az ember csak azt hajlandó megtenni, ami a legkényelmesebb, és legkevesebb problémával jár. Figyeljetek, Kedveseim! Sokszor a legkényelmesebb megoldás a régi energia! Sarah története egyszerű: Sarah időről időre imádkozott egy új állásért, hogy a neki legjobban megfelelő helyen lehessen. Mindössze egy csodálatos foglalkozást szeretett volna, olyat, amit igazán jól tud végezni. Ez volt a szenvedélye, imádkozott, és végül meg is kapta. Az egyetlen út, ahogy meg tudta közelíteni a helyet, ha metróval ment. Sarah klausztrofóbiával jött a világra, és utálta a metrót! Minden alkalommal, mikor felszállt, elkezdett izzadni, elfogta a szorongás, a félelmek, és alig bírta kivárni azt a pár percet, amíg végre kiszállhat belőle. Társteremtéssel létrehozott egy életre szóló állást, és meg kellet alkudnia egy karmikus dologgal, ami látszólag az útjába állt.
Végül Sarah az arany angyala elé állt, ezt mondta: „Ez nem fog menni, ó, vezetőim, arany angyal, drága partnerem, nem fog menni.” Az arany angyal ezt kérdezte tőle: „Mit tegyünk ezzel kapcsolatban?”. Sarah azt kérte, hogy keressenek másik állást. Az angyal pedig így válaszolt: „íme az állás, amit megteremtettél magadnak, és amiért imádkoztál. A te szenvedélyed volt, és a te ajándékod. Miért nem határozod el ehelyett, hogy megszabadulsz a klausztrofóbiádtól?” Sarah így válaszolt: „Mert 50 éve klausztrofóbiában szenvedek, viszont az állás csak 3 hónapja van meg!”
Sarah a legegyszerűbb megoldást választotta: „Keressünk egy másik állást, ami a következő a sorban, ez így egyszerűbb!”. Legtöbben tudjátok, hogy a történetnek figyelemre máltó vége van. Sarah végül elhatározta, hogy kitisztítja a karmikus sajátosságát, megszabadul a bezártságtól való félelmeitől, és megtartja magának a „legjobb állást”, amit megteremtett magának. És mellesleg amikor megtette a Föld is megváltozott egy kicsikét. Az emberek gyakran a legkönnyebben járható utat választják, amely legvalószínűbben, leggyorsabban vezet eredményre, még akkor is, ha nem hoz megoldást a problémára.
3. MEGOSZTÁS
A következő régi energiájú dolog, amit az ember a problémájával kezd, hogy megosztja másokkal. Azt gondolják, hogy ha kellő mennyiségű emberrel megosztják a problémákat, akkor elmúlik magától. És szépen megszervezik magunknak és a barátainak a dráma csoportokat. Felhívják a barátaikat, és elmondják nekik részletesen az összes létező problémájukat. Időről időre sorolják őket, és azt hiszik, hogy ha elég sokszor megosztják másokkal, majd csak elmúlik. Úgy érzik, hogy ha minél több embert kevernek bele, a kimenetel valahogy enyhülni fog. Nem akarnak tanácsokat vagy megoldást kapni. Egyszerűen csak át akarják adni a végkifejletet a csoportnak. Ez nem működik így! Ebben a helyzetben belekeverni másokat csak oda vezet, hogy megosztja az energiáit egy csoporttal, egy téves útra lép, ahelyett, hogy tenne valamit, hogy felelősséget vállalna, ami épp a probléma magját képezi. Senki más nem veheti magára a problémáját, mely az ő karmikus nevét viseli!
4. AGGODALMASKODÁS
Ó, a következő az, amit néhányan a legjobban tudnak! A régi energiában számos esetben az első dolgotok, amit szeretnétek tenni, hogy körülveszitek az aggodalom energiájával. Beszéltünk erről korábban. Az aggódás ENERGIA! Az aggodalom szellemi energia, SZERETET NÉLKÜL. Tudtátok ezt? A szeretetteljes szellemi energia a legnagyszerűbb dolog. Az elme szeretet nélkül aggodalmakat szül. Valahogy úgy gondolja az ember, hogy az aggodalom és az energia hozta létre, majd valahogy csökkenti is a problémát. Sokszor az Új Korban megadatik a választás az aggodalmak és a békesség között, és az ember mégis az aggodalmat választja. Ez az öreg cipő esete, nem igaz? Sokat beszéltünk az útról és az eljövő útelágazásról. Ha megláttok egy kihívást magatok előtt, könnyebb leülni, és idegeskedni, mint belesétálni a közepébe, és megoldani a problémát azonnal. Sok esetben az útelágazásnál ott van a megoldást jelentő útjelző tábla! Bele kell sétálni a probléma közepébe ahhoz, hogy megtaláljuk a válaszokat. Mielőtt belesétáltok, még nincs ott a jelzőtábla. Az aggodalmaskodás általános emberi reakció, és tiszteletreméltó, mert ez is a DUALITÁS része. Bármi másra gondoltok, csak arra nem, hogy direktben odaforduljatok a probléma felé. Ez egy kiegyensúlyozott spirituális lény reakciója? Nem hát! Hanem egy olyan emberé, aki idejött erre a bolygóra, vállalva a dualitást, mely logikátlan reakciókat kelt a terv alapján, amit előre meghatározott magának. Kedveseim, ezért mondjuk rólatok azt, hogy DOLGOZTOK itt.
5. BEZÁRKÓZÁS
Mikor mindezek csődöt mondtak, a probléma felé fordulás helyett a legtöbb ember egyszerűen bezárkózik, maga alá zuhan. Ez kiegyensúlyozatlanságot generál, és egészségügyi problémákhoz, betegséghez vezet. Sok esetben történik meg, hogy ez a viselkedés biológiai krízishez vezet: a bezárkózottság állapotához. Hol van az emberi bölcsesség, amikor ezeket mondjuk magunknak: „jobb lesz elmenni erről a bolygóról, mint megbirkózni a problémával”? Megmondom, hol van: a dualitásban. Nem bizonyíték az, hogy minden rendben megy? Különben is, mi az az „emberi természet”? …A logikátlan viselkedés egy formája, mely elég komikusnak tűnik… általános emberi természet? Nem. Ez a DUALITÁS része… a tiszta Szellem egy spirituális sajátossága ezen a bolygón! Hozzátartozik a küldetésetekhez.
A problémátokkal az öletekben ismerősen hangzanak ezek a felsorolt sajátosságok. Még azok számára is, akik „megvilágosodottnak” mondják magukat, és magas rezgésszinten vibrálnak, megvan a kísértés, hogy a régi energia szerint reagáljanak, míg bele nem mennek a probléma közepébe, és folytatják a munkát. Mit akarok ezzel mondani nektek? Nem az a célom, hogy megmutassam a dualitást működés közben, hanem, hogy megmutassam az eljövő dolgok szépségét! Minden dolog, amit régi energiájúnak, vagy normális dualitásbeli reakciónak nevezünk, most átalakítható spirituálisan!
Ti, mint emberek és mi, mint Szellem most szövetkezünk egymással, és irányítás alá vonjuk ezeket a dolgokat az életetekben. Min azt mondjuk, hogy itt az ideje felszámolni mindegyiket! Nincs esély elmenekülni, aggódni, vagy a legkisebb ellenállást tanúsítani, sem feladni.
Mit kezd az Új Kor embere az olyan problémákkal, mint az, ami az öletekben van? Vizsgáljuk csak meg! Az, aki teljesen világosan lát, aki tudja, kik vagytok valójában, aki az arany székben ül, aki magas rezgésszinten vibrál, három dolgot fog tenni, melyek olyan csatornákból erednek, amin keresztül mi is kommunikálunk. Az Új Kor emberének teljesen eltérő paradigmái vannak.
1. Először is megvizsgálja metaforikusan, hogy a probléma MIÉRT keletkezett. Ez nagyon tiszteletre méltó, mivel ez a kulcs ahhoz, hogy mi a következő lépés! Megnézi a problémát, és a következőket mondja: „Miért került hozzám ez a probléma? Mit jelent ez?” Elgondolkodik anélkül, hogy bármit is mondana a Szellemnek, és felteszi a kérdést: „Mit kell ebből megtanulnom?” És ezután nem megoldásért imádkozik, hanem belső békéért! Ez nagyon bölcs… nagyon-nagyon bölcs… Először egyensúlyra és békességre van szükségetek, majd felismerésre és komplett megoldásra. A BÉKESSÉG az aggodalmaskodás helyett teljesen elengedhetetlen a társteremtésben! Többen közületek ebbe a kategóriába tartoznak. Arról beszélek, hogyan oldjátok meg a problémáitokat!
2. A második dolog, amit a felvilágosult ember tesz, hogy FELELŐSSÉGET VÁLLAL a problémáért, nem törődve azzal, hogy mekkora teher, vagy hogy mit történt, figyelmen kívül hagyva, hogy baleset volt-e vagy sem… a következőket mondja: „Valamilyen szinten megterveztem ezt. Felelős vagyok érte. Megkaptam, így hát meg fogom oldani.” Ez nem valamiféle dolog, ami csak úgy megtörténik veletek. Nem sorscsapás, és nem megtorlás.
3. A harmadik dolog pedig már a munka része: elindítja a társteremtés folyamtatát. Sokszor beszéltünk már erről, és számos útját tártuk fel a társteremtésnek, de van még valami, amit tudnotok kell. Van egy módszer, amit még eddig nem mutattunk meg nektek. Egy olyan mód, mely megváltoztatja az Új Kor emberének gondolkodásmódját, mely „aha” élményt hoz, egy új gyakorlat. Valami, amire gondolni tudtok, valami, amit használni és vizualizálni tudtok, amikor szükséges. És ez spirituális érzést kelt.
Azért hoztam szóba ezt a témát, mert interdimenzionális dolgokról kell beszélnem. Nehéz, mert emberekkel van dolgom, akik egy számjegyű dimenzióban élnek, és a Szellem multidimenzionális. Néhány fogalom a dualitásnak köszönhetően túl van a számotokra a megérthetőség határán, míg a Földön vagytok. Hadd mutassak egy példát, amit eddig még nem mondtam nektek. Talán jelentéktelen dolognak tűnik most még számotokra, és akár tíz év is eltelhet, mire felfogjátok, hogy ez az igazság. Íme, egy tudományos tény: a gammasugárzás, amit úgy láttok, hogy billiónyi fényév távolságból érkezik hozzátok, a következő ajtó! Ha építhetnétek egy kétdimenziós utat, mely egy szalaghoz hasonló, és billió éveken át fénysebességgel utazhatnátok rajta, ahol a gamma sugárzás aktivitásának forrása van, és megfordulnátok ezen a kétdimenziós úton, a saját naprendszereteket látnátok! Úgy tűnne, mintha sosem hagytátok volna el. Hogy lehet ez? Rejtély. Pedig így van. Interdimenzionális fogalom. Valami, amit nem értetek. Tudtátok, hogy a ti hihetetlenül „táguló” univerzumotok egy zárt rendszer? Fel tudjátok fogni, hogyan lehet az, hogy nincs kezdete? Hadd érzékeltessem. Az emberi agy nehezen érti meg, hogy csakugyan nincs kezdete. Az Isten, mely minden egyént magában foglal, egyszerűen „mindig létezett”. Ez az univerzum része, mely mindig létezett, és mindig létezni fog – és ti mindannyian a részei vagytok kivétel nélkül.
A MOST-ról szeretnék beszélni. A MOST fogalma érthetetlen számotokra a lineáris időben. A valós időről beszélek, mint egy körről. Az idő valójában MOST van (mely a zárt Univerzumot is létrehozza). Az idő, ami számotokra készült, lineáris. El tudjátok képzelni, hogy az ember nem a MOST-ban él? Ahogy itt ültök, vagy jövőt, vagy múltat érzékeltek. Ahogy a lineáris időtök halad előre, lineárisan vagy múlt, vagy jövő létezik számotokra. Sosem engedtetik meg nektek, hogy megállítsátok az időt, és LEGYETEK ott, ahol mi vagyunk, a MOST-ban. A MOST-ban, ami egy interdimenzionális fogalom, Kryon, Isten, minden vezető, és angyal hozzászoktunk ahhoz a szituációhoz, hogy minden múltbéli, jelenbeli és „potenciálisan bekövetkező (lehetséges jövő)” dolog MIND EGYSZERRE VAN. És itt van az, ami kritikus számotokra: a „lehetséges jövő” a belső dimenziótokban Isteni terv. Nehéz számotokra észrevenni a MOST tárházát, ha folyton a múltat és a jövőt nézitek! A ti vonatotok egy sínen állandóan megy, és mindössze annyit láttok, mikor az útra néztek, hogy mi van mögöttetek, és mi előttetek. Mi pedig a vonatotokat nézzük egy körben. Merőben más, és nehéz ezt tisztán átadni.
Kedves partnerem (Lee Carroll – a ford. megj.), a közvetítés e pontján kritikusan fontos, hogy kristálytiszta légy, és a mondanivalóm logikája pontosan jusson el azokhoz, akik hallgatnak minket. A spirituális idő azt jelenti, hogy minden egyszerre van jelen. Minden, amire lehetőségetek van, hogy megtegyétek, már megtörtént, és ennek semmi köze az eleve elrendeltséghez. Már korábban is mondtuk, hogy ti irányítjátok a saját vonatotokat. De most beszéljünk arról, hogy mik a lehetőségek a problémáitokkal kapcsolatban, a MOST-ban.
Mondok egy példát: Néhányan úgy tartjátok, hogy a földi életetek iskolához hasonlít. Mi is beszéltünk nektek leckékről és tapasztalatokról, és ezért vagytok itt. A probléma az öletekben a teszt, nem igaz? Most menjünk vissza egy kicsit az iskolába. Menjetek vissza az időben odáig, mikor még iskolások voltatok, és tanultátok azokat a dolgokat, amiket tanítottak nektek. Tegyetek úgy, mint amikor a teszt ott volt az asztalon előttetek, és készen álltatok arra, hogy legjobb tudásotok szerint megválaszoljátok a kérdéseket. Sikerült felidézni azt az időt?
Jól figyeljetek: Abban az iskolában, ahova jártatok, valamelyik fiókban, vagy rekeszben, vagy egy tanár asztalán ott volt az összes helyes megoldás minden tesztre, amit megírtatok. Egyet értetek ezzel? Csupán a teszttel együtt nem kaptátok meg a megoldásokat. Azért voltak ott, hogy amikor összehasonlítjátok a megírt teszttel, tanuljatok belőle. A megoldások ki voltak dolgozva, és rendelkezésre is álltak, még akkor is, amikor az asztalnál ültetek, és írtátok a dolgozatot. A megoldás el volt rejtve előletek, de készen voltak, igaz?
No, most térjünk vissza a problémához az öletekben! Beszéljünk az interdimenzionális partneretekről, a Szellem fiókjairól, mert azért jöttem el ma, hogy egy új koncepciót hozzak, amit „aranytálcának” hívunk, és ezt nagy szeretettel átadjam nektek, ahogy az arany szék esetében is tettem. Kedveseim, ezen az arany tálcán ott van minden megoldás minden egyes problémára, mely ott van az öletekben. A megoldás a MOST-ban van. A probléma már meg van oldva! Nem a megoldási folyamatról beszélek, hanem arról hogy meg van oldva. Milyen érzéssel tölt el, hogy azok a dolgok, melyeket kétségbeesetten próbáltok megoldani, felszámolni, máris meg vannak oldva? Abban a tárházban vannak, ami te valójában vagy, és ahova bejárásod van. Nézz a rondaságra az öledben – nézd, milyen félelmetes! Meg van oldva. Az arany tálcán ül, az arany angyal kezében, aki tartja a tálcát. Van egy kimondatlan kihívás ebben.
Ez a kihívás arról szól, hogy mit kezdesz vele? Ha a megoldás rendelkezésedre áll, valamit mondania kell arról, hogyan működnek a dolgok, nem? Semmi sem túl nehéz, és nincs megoldás, mely elérhetetlen lenne! Hadd adjak még néhány instrukciót, hogy körüljárjuk ezt a fogalmat. Ahelyett, hogy átküzdenétek magatokat a társteremtésen, ki tudtok nyúlni ezért, és megragadhatjátok a lehetőséget – valamit, ami mindig is ott volt, előkészítve nektek. Kedveseim, tudjátok, hogy miért van ez itt? Ismeritek azokat a gondoskodó kezeket, amelyek előkészítették őket? Néhányatoknak szüksége lesz a logikai érzékére, van, akinek nem. Minden dologban van EGYENSÚLY. Még régebben valaki, aki eljött Kryon energiájába, és megérezte az otthon szeretetét, feltett egy kérdést. A kérdés a következő volt: „Hova tűnik a karma, amikor letisztítják és megszabadulunk tőle?” Ez egy nagyon jó kérdés, mert azt mutatja, hogy megértette az energia egyensúlyának kérdését. Megmondom, hova tűnik: egyenesen a fölbe távozik… és még csodálkoztok, hogy a Föld változik! Erről az alkímiáról beszélünk régóta. Hova távozik a régi energiájú tudatosság? BELEMEGY a Földbe, ahol átalakul a VÁLTOZÁS energiájává. A bolygó változik és mozog, és ez a mozgás a régi energia megváltoztatása köré csoportosul. Bölcs ember, aki megérti, hogy az energia mindig ott van. Amikor az Új Kor emberévé váltok, csakugyan elindul egy folyamat a spirituális tevékenység következtében. Ez az egyensúly.
Amikor a Hale üstökös elhaladt a Föld mellett, elképesztő mennyiségű energiát hozott magával a bolygótokra – a Föld mocskába -, hogy ezek a folyamatok valóban átalakulhassanak. Energiaigényes volt a folyamat, és időben küldtük. Most már tudjátok, honnan jött… és miért volt szükségszerű. Az energia elmozdulása komplex folyamat, és amikor valaki közületek kifejezi szándékát, hogy elveti a régi utat, a régi paradigmákat, és a régi karmát, a Föld elnyeli ezeket. A Föld változása része a nagy tervnek, és része az egyensúlynak is az Új Korban. Szóval, ne sokkoljon titeket az a hír, hogy minden egyes feladat, probléma, mely ott van az öletekben már meg van oldva. A feladatok egyensúlya a megoldás, ott a tálcán! A MOST-ban van, ahogy a problémáitok is, és készen várnak rátok! Mégis, van néhány sajátosság, melyekről tudnotok kell, mert nem egyszerű a dolog. Hadd mondjak párat!
Először is:
Amint elismered a tényt, hogy a megoldás a rendelkezésedre áll, még akkor is, ha nem látod most még, vizualizáld a megoldást. Lásd a tálcát, és vizualizáld a megoldást. Nagyon fontos! Ne azt vizualizáld, amit GONDOLSZ, hogy szükséged van a megoldáshoz! Hagyd meg azt a partnerednek (a Szellemnek). Ha az ember versenyen vesz részt, és azok közt akar lenni, akik be is fejezik, de nem tudja, hogyan jut túl a kimerítőnek ígérkező hegyen, vagy hogyan kerüli meg azt, fordulatért imádkozik az Istenhez. Mi azt mondjuk, hogy ehelyett vizualizálja azt, hogy átmegy a célszalagon. Hagyja RÁNK, hogy miképp kerüli ki a hegyet, és a fordulatot is. Ez a mi dolgunk
Tekintsünk vissza egy picit a Henry és a hiányzó híd példabeszédhez! Néhányan emlékeztek, hogy ebben a történetben Henry egy híd felé hajtott, melyről tudta, hogy nincs ott. Minden, amit a Szellem mondott neki az volt, hogy „Folytasd az utat, menj csak tovább! A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak! Gondoskodom rólad, Henry.” A hiányzó híd metaforája arról szól, amit az emberek nem tudnak előre kipuhatolni, vagy meglátni a jövőben, és amiről Isten már jó előre gondoskodott. Ez a példabeszéd Kedveseim, valójában az aranytálcáról szól. Henry problémájára a megoldásról a hiányzó híddal kapcsolatban már gondoskodtak. Ha újra elolvasod ezt a példabeszédet (kiadásban megjelent), meg fogod látni benne az aranytálca fogalmát! Ahogy Henry közeledett a hely felé, ahol a hídnak lennie kellett, azt látta, hogy még mindig nincs ott! A félelme egyre nőtt… ez már az utolsó perc volt! A megérzései azt mondták, ne álljon meg, és a Szellem is ezt mondta: „menj csak tovább, Henry”. Tehát Henry minden hitét összeszedve még gyorsabban folytatta az útját, bízva Istenben, és a vele való kapcsolatában. Már épp akkor, mikor elgondolta, hogy az autója felborul, és leesik a sziklák közé a völgybe, egy munkást pillantott meg, aki elirányította őt egy olyan út felé, amit még sosem vett észre eddig. Egy olyan hely volt ez, mely teljesen kiesik a látókörből, amit eddig sosem vett észre, mert el volt rejtve. És teljes pompában ott állt a híd! Egy olyan híd, mely döbbenetesen nagy volt, és Henry észrevette, hogy fel is újították, mielőtt szüksége lett volna rá. Átkelt rajta, és közben és örült az Istennel való erős kapcsolatának. Ez a kulcsa az egész példabeszédnek, Kedveseim! Vannak olyan megoldások a tálcán, melyeket még nem kaptatok meg. Amint elkezdtek a Szellemtől megoldást kérni, máris ott vannak azok, amint látjátok! Ez is az egyensúly része. Megoldásnak LENNIE KELL… és van is!
Henry nem képzelte el azt, hogyan oldódik meg a híddal kapcsolatos dilemmája. Az a gondolat, hogy egy csodából épült híd váratlanul felbukkan, butaságnak tűnt számára. Ez felülmúlta volna az emberi valóságot. Ehelyett egyszerűen vizualizálta, hogy átkel a másik oldalra… a végét pedig tudjátok. A futó azt vizualizálja, hogy beér a célba. Ami a kérdéseteket illeti, vizualizálhatjátok azt, hogy gondoskodtak számotokra megoldásról, és hagyjátok a részleteket ránk… mégis, TI vagytok azok, akik a szándékotokkal energiát adtok a vizualizációban.
Másodszor:
A dolgok nem mindig azok, aminek látszanak. A válaszok jöhetnek szokatlan, vagy sokkoló módon is. Néha a természetfeletti energia megdöbbent titeket. Vannak olyan esetek, amikor a válaszok túl komplexnek tűnnek. Amikor visszapillantasz a múltba, eszedbe jutnak ilyesmi esetek: „ha az egyik ember nem tette volna meg ezt… és a másik nem tette volna meg azt… akkor sosem tudtam volna megoldani a problémámat”. Ezekben az esetekben van valami furcsa: az egyik személy már azelőtt megtette, amit tett, MIELŐTT szükséged lett volna rá! „Milyen összetett dolog volt, milyen elegáns és tökéletes!” - joggal mondhatod. A te problémáddal kapcsolatban: nem érdekes, milyen komplex a megoldás, az sem, hogy milyen kölcsönhatást kíván a többi emberrel, a végén mindenki nyerni fog. Kedveseim, ez a jele a SPIRITUÁLIS megoldásoknak. Vizualizálj, és ennek következtében a megoldásról gondoskodunk. Hiszen ott van a tálcán!
Harmadszor:
Sose korlátozd Istent! Nem tudhatod, mi van a tálcán, és mit teszünk mi. Sok esetben valaki egy kis bokrot kér, és a Szellem egy egész erdőt tartogat számára a tálcán. Nem láthatod azelőtt, mielőtt megéreznéd az értékét. A problémádra való megoldásban egy egész erdő lehet, ajándékokkal a számodra. Vannak dolgok, amit egyszerűen nem tudhattok előre, de a megoldással együtt ajándékba kapjátok őket olyan problémákra, amilyet most az öletekben tartotok… tökéletes egyszerűséggel, a Szellem szeretetével és a humanitás bonyolultságával. Szóval, hagyjátok csak ránk a munkát! Ezt a partneretek tudja jól átlátni (a Szellem), akivel egymás kezét fogjátok, aki az arany székben ül, aki ismer minden lehetőséget, ismeri a megállapodásotokat, akit arany angyalnak hívunk, vagy felsőbb énnek. Ő rendelkezik a Szellem erejével, és ismeri a neveteket. Ne korlátozzátok Őt!
És a negyedik:
FIGYELJÉTEK A SZINKRONICITÁST! Várjátok! Ez most nagyon fontos, és már számtalanszor említettük. A régi energia paradigmája még az Új Korban is az volt, hogy az isten végzi a dolgokat. Eszerint ha bíztál Istenben és alávetetted magad, minden működött valahogy. Az a társas szerep, amit most ajánlunk nektek kapcsolatos egy szituációval, amit korábban mondtunk nektek még Breckinridge-ben a hegyek tetején. Az arany angyal kezét fogva felállhattok és együttműködhettek Istennel. Elmúltak azok a napok, mikor a dolgokat készen kaptátok, miközben mindössze ülnötök kellett, és megköszönnötök. Most már nem ülhettek otthon, mert nem fognak az öletekbe hullani a jó dolgok csak úgy. Ez a FELELŐSSÉGVÁLLALÁS, a felsőbb énetek KÉPESSÉGet ad nektek, lehetőséget, hogy felálljatok, és kezetekbe vegyétek a dolgokat. Ez a társteremtés. Semmi sem történik, ha nem álltok fel, és nem nyitogatjátok az ajtókat. Próbáljátok ki azokat a dolgokat, melyek látszólag korábban nem hoztak eredményt, és figyeljétek a végeredményt! Gyűljetek össze és találjátok meg, milyen szinkron események történnek, mik viszik előre az életeteket!
Ebben a teremben vannak, akik először találkoznak egymással, és sok szinkronicitás van jelen. Ezért van itt ennyiféle ember. Valakik hoztak számodra valamit, és talán te is az ő számukra. Vannak potenciális életre szóló kapcsolatok… mint a tálca előtted a válaszokkal. Ez sosem történik meg így, ha nincs a szándékotok, hogy eljöjjetek ide, és leüljetek ezekre a székekre. Van itt valami, amit a CSALÁDOTOK adhat meg nektek. Kedveseim, számos útja van annak, ahogy a dolgok megtörténhetnek. Az emberek szerint a szinkronicitás definíciója így szól: „események, amelyek váratlanul történnek”. Látszólag véletlen egybeesések, melyek váratlanul történnek, és nagy változásokat hoznak létre az életetekben. A szinkronicitás a Szellem definíciója szerint: „az aranytálcán előkészített dolgok”. A megoldások részei, most már tudjátok. Készen állnak, hogy nagy szeretettel átnyújtsuk nektek, de fel kell állnotok, hogy elvegyétek őket. Ki kell nyitnotok az ajtót, kifejezni a szándékotokat.
Gyógyítók! A partnerem erről beszélt, amikor azt mondta, hogy amikor a legkevésbé hihető a változás, vagy a gyógyulás, azok a dolgok fogják előidézni a változásokat a bolygón. És a katalizátort ti tartjátok a kezetekben. Azok a páciensek, akiket el akartok küldeni, akik irritálnak, akiről azt kívánjátok, bár sose jönnének vissza, akik a legtöbbet siránkoznak, azok kaphatják meg Isten szeretetét. Gyakran ők hozzák meg a legnagyobb változásokat, ők írják a könyveket, és változtatják meg a világot. Ez az a szelídség, amiről évek óta beszélünk, mely véget vet a bolygón lévő uralomnak… mindenki szeretetben él… és mindenki maximálisan megérti az aranytálca metaforáját. Ez is ott van a tálcán, meglátjátok. A lényeg az, hogy most még nem látjátok ezt. És itt lép be a bizalom.
Az első teendő, hogy BÉKÉT vontok köré. Nem számít milyen csúnyának látszik a probléma, vegyétek körül békességgel, és érezzétek Isten szeretetét, ahogy hullámzik a szívetekben, és azt mondja: „Tudom, min mész keresztül. Ismerem a problémádat! Emlékszel, ismerem a megoldást is rá. Maradj békés! Szeress engem annyira, hogy maradj nyugodt!” Ez az első lépés. A második elég nehéz. Azt kérem tőletek, hogy nézetek rá erre a rémes dologra – arra dologra, ami a problémád és a leckéd is egyben – arra dologra, amiről nem tudod, mit kezdj vele… és SZERESD! Ez a megállapodásod része, amivel ide jöttél, és megfelel a tervnek. Annak a szeretetnek is része, amit mi sugárzunk feléd, és amibe beleegyeztél. Annak is része, hogy megmossuk a lábaidat! Mert bizony beleegyeztél, hogy ott legyen az öledben ez a probléma! Egy perce azt kérdeztem tőletek, hogy „Ki hozta létre azt a tálcát tele megoldásokkal?” A válasz: TI MAGATOK. Ahogy elterveztétek a problémáitokat egy magasabb szinten, ugyanúgy létrehoztátok a megoldásokat is rájuk. A megoldásoknak ugyanaz az energiája, mint amit a probléma generál – megállapodás a felismerésekre. Olyan ez, mint amikor gyermekként elrejtesz néhány gyöngyöt egy mágikus dobozban valahol a kertben. Mindez hozzád tartozik.
A KÉRDÉS
Hamarosan mindenki fel fog állni, és amikor ezt megteszitek, eltűnik az öletek. A problémának ezért - amely most még ott pihen - távoznia kell valahova. Mint embernek, a szabad akarat szerint jogodban áll visszatenni oda, ahonnan elővetted. Megvan a választásod, hogy elmenekülj előle, hogy megtaláld a legkisebb ellenállás útját, hogy aggódj miatta, drámázz rajta, vagy elzárkózz előle. Mindez a rendelkezésedre áll. Megvan a lehetőséged arra is, hogy ránézz, és meglásd, micsoda valójában – valami ici-pici dolog a kozmikus iskolában – valami, aminek megoldása van egy jól ismert aranytálcán, amit előkészítettél magadnak már rég. Metaforikusan gyakran átitatottak olyan entitások könnyeivel, mint én, vagy az őrangyalok, esetleg olyan entitásokéval, akik itt vannak a földön, és nagyon szeretnek titeket. És amikor megtaláljátok ezeket a megoldásokat, és felismeritek az egyensúlyt, győzedelmes kiáltással fogadjuk!
Ha úgy gondolod, ez a módszer hatékony, várd csak ki, hogy meddig fogsz élni! Nézz körül itt a csodálatos hegyek között, és néhányan el fogtok csodálkozni, milyen sokáig gyönyörködhettek ebben a tájban! Micsoda kérdés! A válaszunk az, hogy „maradj, ameddig csak akarsz”. Ez az ajándékok része, amit megkapsz. Keressétek, a tudomány meghozza rá a választ. Egy vibrációs emelkedés határán vagytok, ami majd lehetővé teszi, hogy nagyon hosszú ideig maradjatok itt. Mi tisztelünk titeket, hogy részt vesztek ezekben a nagyszerű időkben.
A partnerem (Lee Carroll – a ford. megj.) érzi a szeretet erejét, amely megtölti a termet most. Csodálatos alkalom, mert néhányan előre megterveztétek ezt a lehetőséget. Változásokat fog hozni a hátralévő életetekben. Nem a közvetítővel, vagy Kryonnal kapcsolatban hoz változást, hanem azzal kapcsolatban, hogy ki vagy TE.
Kedveseim, köszönjük, hogy lehetővé tettétek, hogy ez a nagyszerű energia létrejöjjön. Köszönjük, hogy a család tagjai vagytok – a családnak, amire mi nagyon büszkék vagyunk – egy örökkévaló családnak, mely megváltoztatja az egész Univerzumot.
És ez így van.
Kryon

Örülök, hogy tetszik az ötlet, de megkérlek, hogy legközelebb ne közvetlenül másold be, hanem küldd be a mailcímemre, és én kiteszem/talán lesz is egy ilyen rovat, hogy 'Ti küldtétek'/, vagy linkeld be.

Ugyanis ezzel elrontod az esztétikai összképet. És nem is belőled származik a gondolat. Az oldal lényege pedig kifejezetten ez lenne.

Köszönöm.

Remélem, nem üldöztelek el ezzel, csak mint egy jótanácsot szántam Neked.

üdv,
Totu

Kedves Totu!
Persze, hogy nem üldöztél el, s semmiképp nem akarom rontani az összképet, csak nem vagyok olyan profi, hogy tudjam hogy mit hová és hogyan... bocs :(
Belinkelni nem tudtam volna, mert levélben kaptam az üzenetet, de legközelebb elküldöm e-mailben, ha valami hasznosnak vélt dolgot találok.
Még egyszer bocs.
Csak figyeltem a szinkronicitást és azt hittem hogy ez ide illik...
Üdv. és szép napot : wich

@wich: Szia Wich ! Nagyon örülök , hogy ezt bemásoltad ide , és azt hiszem Kryontól idéztél ha minden igaz ! Ez nagyon jó és megvallom őszintén nekem is eszembe jutott már , hogy ezzel kapcsolatban is kellene írni , ez nagyon klafa dolog lenne , és megérdemelne egy külön rovatot , minek mondjuk neve Kryon . Köszönöm , hogy neked is eszedbe jutott !
Az Üzenőfalnál még szeretnék szólni hozzád , ott folytatom . Szia !

A félelem a szeretet vagy Isten hiánya ?

Nagyon jó a kérdés kedves Fortis.
Tudjuk, hogy a csecsemő, és kisded gyermek, nem fél...sőt, vannak, akinél a félelem egészen későn hozakodik életükbe.
Ezért, talán lehetséges ami a kérdésben szerepelt, lehetséges, hogy az Istentől való akár csak kis ideig tartó eltávolodás, és a szeretet hiánya okozza félelmünket...Lehet...Van valami más is a fejemben a félelemmel kapcsolatban...Régebben a hitet úgy fogalmazták, vagy talán a hitnek egyik formája Isten félése...
Ez nem azt jelenti, hogy a Teremtőtől úgy kellene félni, tartani, mint itt a bajtól, vagy embertársainktól adott esetben, hanem egy olyan félés, mely a szívben, a mérhetetlen szeretet mellett, illetve azzal együtt van, méghozzá a Hatalmas, a Teremtő erő, az Ismeretlen Legnagyobb iránt, amiről fogalmunk nincs mekkora Erő.
Ha erről az oldalról közelítem meg, akkor a félelem nem kizárólagosan földi eredetű, és nem a Szeretet, vagy Isten hiánya okozza bennünk.
Te hogyan vélekedsz?

@haj_nal_ka:
Azt gondolom , hogy Isten és a szeretet hiánya nem lehet a félelem oka . Hiszen Isten mindenhol mindenben és mindenkiben jelen van , mi is az ő része vagyunk , ezért nem létezik olyan , hogy Isten hiánya . Ebből kifolyólag a szeretet hiánya sem jó indok , mivel ha Isten mindenhol jelen van , akkor a szeretet is jelen kell hogy legyen , még a vákumban is .
A mérhetetlen Ismeretlen , mint a félelem forrása ? Ha elhagyja tudatunk a bolygót lehull a gát , ami tudatunkat befolyásolta itt a földön , és a szeretet minden irányból , mint energia hullám körül vesz és egybeolvadsz önmagaddal , a földre le nem született részeddel , ezért nem hiszem , hogy a félelem nem földi eredetű energia lenne , mivel hogy a fátyol túloldalán sosem vagy egyedül . Egyszerű példa :- a nap sugara elpárologtatja a tenger vizét , felhők keletkeznek , és a felhőkből a víz esőcseppek formájában visszahull a tengerbe . Az esőcsepp maga az ember , aki zuhanásának rövid periódusában roppant egyedüli magányosnak érzi magát . Nem tudja ki ő , honnan jött , hová tart , csak tudja halad valamerre , és egyedül van , annak ellenére , hogy számos más vízcsepp is hull az égből vele egyetemben . Jajj ! mi lesz ha véget ér az utazás , , alá hullok a nagy semmibe , a nagy ismeretlenbe ?-gondolja magában . De amikor megérkezik látja , hogy a tenger nagy örömmel befogadja , visszafogadja , és együtt úszik tovább a nagy energia áramlatban . Itt már nem kell félnie semmitől , hiszen hazaérkezett . Levetette énjét , egóját , majd valamikor egy új vízcsepp formájában újra születik , egy új énnel , egóval , mert ő a föld bolygót választotta , mint rész és egész , valami úly kialakításához , hogy ami itt van létrejöhessen . Ezért nem hiszem , hogy a félelem földön kívüli eredetű lehetne , hiszen hazatérni sosem félelmetes .

@fortis:
Ennél szebben, átfogóbban nem is lehetett volna megfogalmazni...Köszönöm véleményed, örülök hogy ennyire tisztán írtad mindezt:)

Szerintem a félelem a hit hiánya. Amikor elveszted a hitedet, s a szeretet energiák nem érnek el hozzád, mert körbe vagy véve a félelemmel. Elég egy pillanat hozzá. Addig, míg jól mennek a dolgaid, addig könnyű hinni,bbefogadni, s áramoltatni az energiákat, de amint történik valami "Isten csapása", a történet már nem olyan egyszerű.
Evvel kapcsolatban ismét szeretnék idézni Kryontól néhány gondolatot:
"Az ok és okozati összefüggések rendszerében az emberi lény hajlamos kizárólag saját magát hibáztatni, ha spirituális értelemben nem halad minden úgy, ahogyan elvárná. Két példát szeretnék felhozni erre. Meglepődtök majd a példáimon, mert nem vártátok, hogy erről a két emberről fogok nektek ma beszélni. Nagyon értékes emberek mindketten, egy férfiról és egy nőről van szó.
Hadd vigyelek el először egy általad jól ismert helyre, kétezer évvel ezelőtt. Tudom, hol vagyok, tudom, hol adom át ezt az üzenetet, ismerem annak a helynek az energiáját. Az első példa innen származik.
Gondolj egy pillanatra arra a zsidó férfira, akit Jézusnak hívtak, a látszólagos keresztre feszítés közben, a látszólagos halál előtt, amikor elhangzik a kérdés: ,,Istenem, miért hagytál magamra?" - A történelem így örökítette meg ezt a pillanatot, habár helytelenül. Jézus valójában azt kérdezte: ,,Hová tűntél?" Mert úgy érezte, hogy hirtelen minden segítő akivel dolgozott és minden energia elhúzódott tőle. Úgy érezte, hogy sötétség nehezedik rá, és megsemmisül az a védőburok, ami egész életében körülvette. A szeretet és a bölcsesség mestereként kiáltott fel így, a történelemben is meg van örökítve ez a pillanat. Felmerült-e benned a kérdés, hogy lehet, hogy egy olyan személynek, aki annyira közel állt Istenhez, ilyen érzései voltak? Hadd mondjam el, hogy az energiaszint változásáról volt szó, de nem lineáris értelemben, amikor Jézus energiáit nullpontra juttatták, csak egy pillanatra, hogy utána üdvözülhessen/felemelkedhessen. És ekkor az energia visszatért hozzá, (ezt nem hallották, és nem rögzítették) egy nagy sóhaj formájában. Isten szeretete beléáramlott, jóval több, mint előtte bármikor. Így történt. Egy pillanatra azonban magát hibáztatta, mert ő is ember volt, egy pillanatra megkérdőjelezte saját hitét ...
A másik példám az a nő, aki egész életét könyörületességben élte le és idősebb korában még inkább megerősödött benne ez a minőség. Teréz anyának hívták. Szeretnék valamit elmondani nektek ezzel az asszonnyal kapcsolatban: szomorúan halt meg. Megkérdezhetnéd, miért van az, hogy egy ilyen asszony, aki szintén nagyon közel állt Istenhez, ily módon fejezze be életét? Ismerve mindazt, amit véghezvitt, ismerve az őt körülvevő nagyrabecsülést, és a küszöbön álló szentté avatást. Én elmondom nektek, azért, mert ő is emberi lény volt és nem értette meg az energiák átváltozását. Halála előtt néhány évvel energiái átváltoztak, elérkeztek a nullponthoz, és megkapta az új energiák tárházát, hogy hozzájuk kapcsolódhasson. A régi ,,rádióállomás" eltűnt és könyörögve kérte, hogy hangolódjon rá az új állomásra, ami az üdvözülést jelentette.
De ő sajnos nem értette meg a hívást, és úgy érezte, cserbenhagyták. Elveszítette összeköttetését a Szellemmel. Miért tenne ilyet Isten? Miért hagyná cserben a könyörületesség patrónáját? Isten soha nem hagyta el, hanem Teréz anya értette félre az energiák átváltozását. "

@wich:
Vajon ha Kryon Teréz anyának súgott volna , akkor is szomorúan halt volna e meg ? Fúrcsa ez a világ , régen amikor a fátyol mögé könyebb volt még belátni és a világ tele volt sámánokkal és mágusokkal , minden egyszerűbb volt . Aztán jött a dualizmus és minden megváltozott . Ma napjainkban oedig az egész világra eljut az üzenet , Ne féljetek , mert nem vagytok egyedül ! Számtalan tanítás érkezik . Igen , azt hiszem ez valóban egy új korszak . Egy korszak , ahol az emberiség rájön lassan , nincs értelme a félelemnek , mert sosem vagyunk egyedül és minden amin átesünk csak egy röpke pillanat . Húú , egy kicsit elkalandoztam , bocsi , nagyon érdekes a téma !x