Morfondírozok most egy kicsit a blog 'haláláról', és hogy miért fulladt bele a saját nedveibe...
Sokan sokfélék vagyunk. Sajnos elmentek sokan az alapbongolat mellett. Pedig én nem árultam zsákbamacskát. Szerettem volna, ha saját gondolatokat és tapasztalatokat osztunk meg, nem pedig idézetekkel tömjük meg a tárhelyet...
Nézzenek bunkónak, de azt kell mondanom, hogy ragaszkodom az elveimhez. Legalábbis ehhez az egyhez igen. Most igen. Túl sokáig tettem magam félre, hogy ne okozzak konfliktust senkiben, de nem azért adtam hozzá az őszinteségemet a bloghoz, hogy aztán elnyomják, amiért küzdök.
A remény megvolt. Nem tudom, hogy látom -e még valahol. Szeretnék adni, tenni értünk, de nem mindig úgy sikerül, ahogy azt szeretném. Be kell látnom, hogy a valódi mivoltát nem lehet megosztani az ezotériának, mert nincs fogalomtára. Csak van. Nem észből, hanem szívből kell csinálni. Elhivatottan, magától értetődően.
Ilyenkor abban is kételkedem, hogy bármiben is a segítségére lehetünk másoknak. Aztán nézem a példákat, amik nagy népszerűségnek örvendenek/lásd: Kryon/, és bevallom, kicsit hitetlenkedem.
Lehet, hogy ez hozzá tartozik...
